„Örök Mária-tanítás: figyelni, meghallani, megtenni. Mert amikor megtesszük a jót, kisimul a lelkünk és kisimul az arcunk is” — hangzott az egyházi év legnagyobb Mária-ünnepén Túrterebesen, melynek Nagyboldogasszony-templomához több százan érkeztek haza.

Talán még soha nem voltak olyan sokan a túrterebesi búcsún, mint kedden délelőtt —több százan gyűltek össze a Nagyboldogasszony titulussal rendelkező római katolikus templomban, annak kertjében, de még a közelében lévő parkban is az egyházi év legnagyobb Mária-ünnepén. Az otthoniak mellett jelen voltak a tíz vagy sok száz kilométeres távolságból is hazaérkezettek — és képletesen hazajöttek a szatmárnémeti, sárközújlaki, nagybányai zarándokok is, akiket a mindkét értelemben hazaérkezett nm. és ft. Schönberger Jenő megyés püspök köszöntött: „Az édesanya hívó szava mindig maga köré gyűjti gyermekeit — és milyen jó annak, akinek még él az édesanyja, s a hívó szóra hazajöhet; de összegyűjtött most itt bennünket égi, örök édesanyánk, Mária is” — mondta, örömmel tekintve végig a sokadalmon.

Ünnepi szentbeszédében Pantea Tibor OFM kolozsvári ferences házfőnök — aki Túrterebesről Csíksomlyóra utazott misézni — felidézte azt az olasz dalocskát, amelyet gyermekkorában nagyon szeretett és szinte mindig dúdolgatott, amíg alaposabban el nem gondolkodott a szövegén, és aztán többé már nem énekelte, amíg felnőtt fejjel meg nem értette Jézus szavait: 'Ahogy én szeretlek titeket, úgy szeressétek egymást' — Jézus ezzel a kijelentésével hív bennünket, a Szűzanya pedig válaszolt erre a hívásra. Az a Szűzanya, aki édesanya és tanítvány is volt egyben, az Úr tanítványa. Ha figyelmezünk Mária életére, láthatjuk: ő figyelt Istenre, és ennek a figyelemnek a gyümölcse, hogy Gábriel arkangyal elment hozzá. Aki nem figyel Istenre, annak a lelke és a szíve is üres — ezért olyan nyugtalan manapság sok ember. Aki figyel Istenre, az meghallja Isten szavát, megérti és megcselekszi azt; nem is tud nemet mondani, hiszen annyira jó Isten akarata, az Ő terve. Mária figyelt, hallott, cselekedett — és énekelt, dicsérte Istent. Mi mikor voltunk, vagyunk és leszünk tele örömmel és hálálkodunk Istennek?! Hogy mi az érték, az egyetlen érték a földön, azt a Szűzanyától tanulhatjuk meg: nem akkor repes a szívünk-lelkünk, amikor megbántunk valakit, amikor magára hagyjunk bánatában vagy munkavégzésében, hanem amikor figyelünk, meghalljuk és megtesszük a jót, amire Isten vezérel bennünket — olyankor kisimul a lelkünk és kisimul az arcunk is. De Mária anya is volt, s azzá kell válnunk nekünk is, függetlenül attól, hogy nők vagy férfiak, ifjak vagy idősek vagyunk — mert az a hivatásunk, hogy Krisztus tanítványa, de Krisztus anyja is legyünk, hiszen ő azt mondja: 'Mindaz, aki megteszi Atyám akaratát, az nekem anyám'; Szent Ferenc pedig úgy fogalmazott: 'Akkor vagyunk Jézus anyja, amikor cselekedeteink által világra szüljük Jézust'. Mindnyájan képesek vagyunk olyan jót tenni, amely által a másik ember rádöbben, Isten őt mennyire szereti. Legyünk mi is Jézus anyja és tanítványa — mert aki ezt vállalja, Isten felviszi a mennybe. S ez hitünk mély igazsága: nem csak lélekben, de testben is feltámadunk” — mondta. Nagyboldogasszony napján is erről a mennybemenetelről, Jézus szülőanyjának mennybemeneteléről emlékezünk meg; Mária halálával osztozott Szent Fia dicsőséges feltámadásában: testben és lélekben egyaránt a mennyországba jutott, mert testét angyalok kara emelte a mennyekbe — s egykor a hajnalt virrasztással váró hívek így imádkoztak Nagyboldogasszonyhoz: „Nyújts kezet, Mária / nyiss kaput, angyal, / hogy mehessünk a kerek ég alatt, / lobogó csillag felett az örök életre!”

Szabó Kinga Mária