Új, lelátós sportterem épül Halmiban a csütörtökön aláírt miniszteri rendelet értelmében — jelentette be Cseke Attila tárcavezető. A fejlesztési minisztérium finanszírozásával épülő sportteremben fedett kézilabda-, kosárlabda-, röplabda- és teniszpálya lesz, öltözőkkel, zuhanyzókkal a diákok, sportolók és az edzők, illetve tanárok számára. Ezt a létesítményt is — akárcsak a program keretében épülő valamennyit — tornaórákon használhatják a diákok, illetve tanórák után és hétvégén sportrendezvényeket, közösségi eseményeket szervezhetnek benne.

„Soha nem rejtettem véka alá, s ezt a hosszú évek keserű tapasztalatai is megerősítik: én a kormányprogramokban nem nagyon bízom … kíváncsi vagyok, mikor lesz rá finanszírozás, pénz. Most papírozgatjuk a dolgokat, hiszen  mi köztudottan a papírozgatás és bürokrácia országa vagyunk. ” – mondja megkeresésünkre Incze Lajos halmi polgármester. Mint magyarázza, a helyi önkormányzat már egy ideje benyújtotta dokumentációját egy sportteremre, amelyre igencsak szükség lenne a községben, aztán vártak, vártak, de nem történt semmi; nemhogy választ, még csak visszajelzést sem kaptak. Végül beindult a gépezet — de nem épp kellemes meglepetésekkel is szembesülniük kellett: „Mivel ez egy standard kormányprogram, úgy gondoltuk — eléggé logikusan —, hogy van Bukarestileg elkészítve két – három – négy standard sportterem-projekt, minta, és ezekből választanak az önkormányzatok. De nem így van! Az adott önkormányzat — jelen esetben  mi — kell tervező után nézzen, hiába standard a terv. Haladgatunk lassan … Remélem még ebben a mandátumban kifogom legalább az építkezés megkezdését — nem mondom, hogy nem szeretném még ebben a mandátumban az első meccset is végigszurkolni a lelátóról, ám ennyire optimista nem vagyok.” – summázza a polgármester.

A dabolci letérőnél fog megépülni

Halmin belül is meg kívül is van a majdani sportterem helyszíne: a dabolci letérőnél, a kanális és a traktorállomás között lesz — itt az önkormányzat egy 1 hektár 60 áras területtel rendelkezik, amely méretileg és elhelyezkedésileg is a legalkalmasabb a létesítmény számára. „Sokat gondolkodtunk, hol legyen — az iskolaudvarra beszuszakolni nem lett volna jó, sok mindent és főleg az udvar egy jelentős részét el kellett volna venni a gyermekektől, ami nem szerencsés, el is vetettük az ötletet. A dabolci letérő településen belül is van, meg kívül is, gyalog sincs messze. Egy meccsre vagy bármilyen rendezvényre bárki kényelmesen elsétálhat oda, a diákokat pedig tornaórára az iskolabusz pár perc alatt elviszi. Több mint 600 gyerekünk van, szeretnek is mozogni, főleg focizni —  a pár évvel korábban, önerőből létrehozott,  műfüves pálya is alaposan ki van használva, persze tavasztól – őszig, hiszen szabadtéri, nem fedett.”

Szabó Kinga Mária