Négy fal közé, esetleg az udvar, a kert tágabb határai közé szorult a festészet is a karantén miatt, kevesebb tájkép, de több családi portré és csendélet készül, amíg a festőknek sem szabad kimenniük a szabadba alkotni.

Sălăjean-Kinczel Mircea munkája mellett látogatja néhány éve a kolozsvári Műszaki Egyetem nagybányai kirendeltstége alkotóművész szakának előadásait. Amikor bevezették a kijárási korlátozásokat, felfüggesztették az egyetemre való bejárást, és a civil munkáját is otthonról kezdte el végezni, azt gondolta, több ideje lesz festeni. Ám ez mégsem így lett, mert nyert ugyan napi pár órát a Nagybányára való utak kiesésével, de nem ment annyira produktívan otthonról a munka; annyira szétszórt lett a napi programja, hogy csak ritkán akad folyamatosan 4–5 órája egy nap, amit festéssel és az arra való felkészüléssel tölthet. A vizsgákra való felkészülés persze nem szakadt meg esetében; a tájképhez való helyszínekről le kellett ugyan mondania, hangsúlyozottabban van viszont jelen mostani elfoglaltságai között az emberábrázolás és a csendéletek festése. Gyakorolja a színhasználatot és -kombinálást, dinamikus és statikus jellegű képeket is kér tőle az egyetem, belevágott az ember-állat kapcsolatokról szóló képek készítésébe. A portréfestés is az egyik gyakoribb stílus, amit ezekben az időkben gyakorolni tud, de a lehetőségek ezen a téren is korlátozottabbak, társasági élet híján a családtagokról készülnek az arcképek, a portfólió kevésbé lesz változatos, mire véget ér a karantén.

Sălăjan-Kinczel azt mondja, alapanyagnak nincs híján, ami kell, azt online is meg tudja rendelni házhoz szállítással, és házilag oldja meg a felület festésre alkalmassá tételét. Farostlemezt rendel, amit a leendő alkotásnak megfelelő méretre tud vágni, maga adja meg a lapnak a fehér alapszínt, és utána kezd rá dolgozni.

Úgy tűnik, alkotói fele számára pozitívum, hogy lazulhat az egyetem felől érkező nyomás: ha június helyett szeptemberre tolódnak ki a vizsgadátumok, alaposabban fel tud készülni, nem siet, kevesebbet hibázik az e-mailben érkező feladatok megoldásában. Nehezebb lett viszont a témakeresés, kevesebb az új élmény, nincs ihlet, de igyekszik úgy dolgozni, hogy ez ne látszódjon meg a munkáin, a képek maradjanak olyan fantáziadúsak, látványosak és újszerűek, mintha mi sem történne.

Princz Csaba