Három helyszínen zajlottak az ünnepi megemlékezések kedden Nagykárolyban. Az 1848-as honvédek sírjánál és a Petőfi-szobornál a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés szervezett megemlékezést, míg a központi ünnepségre a Károlyi-kastélyban került sor.

Az emlékező séta során a Mesterrészi római katolikus és a református temetőben nyugvó 48-asok sírját koszorúzták meg a résztvevők: a MIK szervezetét Romát Sándor történész, a cserkészeket Geréb Miklós, a Történelmi Vitézi Rend nagykárolyi szervezetét Berei Károly képviselte. Rajtuk kívül még három személy vett részt a főhajtáson. Romát Sándor rövid beszédében az emlékezés fontosságáról szólt, majd következett a koszorú elhelyezése Kovrig Antal tábori lelkész sírjánál. A kis csapat ezután átvonult a református temetőbe, ahol Tóth Lajos huszárhadnagy sírját koszorúzták meg.

A programok a Petőfi-szobornál folytatódtak, a városközpontban. Míg korábban a koszorúzásért és a kulturális program összeállításáért a Kaffka Margit Művelődési Társaság felelt, idéntől ezt a feladatot a Magyar Ifjúsági Kezdeményezés (MIK) tagjai vállalták fel. Az ünnepi megemlékezés a megszokottak szerint zajlott: a diákok szavalatait a Fazakas Erika által irányított Harmónia kórus műsora követte. Ünnepi beszédet mondott dr. Hágó Attila Nándor, Petőfi mellszobra előtt a Károlyi Gyula-cserkészcsapat tagjai álltak díszőrséget.

Hágó, a MIK nagykárolyi alelnöke arról beszélt, hogy milyen nehéz feladat elé állítja a március 15-i ünnepség a szervezőket, ha gondolatébresztő, aktuális, mégis a hagyományos programtervet követő rendezvényt kell bemutatniuk.

„Mindig nehéz feladat ez a szervezők számára, legyenek ők akár a fiatal generáció úttörői, akik forradalmat, változást akarnak, vagy akár nagy tapasztalattal bíró, kevésbé fiatalok, akik még nem vesztek el a neves esemény sablonos megünneplésében. Feladja a leckét minden generációnak az ünnepi beszéd megírása éppúgy, mint a főhajtás megszervezése, vagy akár egy új ötletnek, egy új mondanivalónak a színpadra állítása egy előadás keretében. Valljuk be őszintén, az ilyen események megünneplésekor sokan nem szeretik, ha az ünnepi beszéd újszerű, az előadás pedig kicsit másképpen mutatja be az eseményeket, ne adj, Isten, kicsit eltér a megszokottól. Viszont, ha jobban belegondolunk, a márciusi ifjak cselekedetei is ott, abban a korban merőben szokatlanok voltak” — mondta Hágó. Végül arról beszélt, hogy az ifjakban van a remény és a jövő, ezért arra biztatta őket, hogy ne féljenek valami változást, valami újat létrehozni.

A műsort követően megkoszorúzták a szobrot. Koszorút helyeztek el a helyi önkormányzat, a politikai pártok, a civil szervezetek, az egyházak, valamint Polgár és Nyírbátor önkormányzatának képviselői.

A „Ma mire esküszünk?” címet viselő, a fellépők által összeállított előadás a jelen és a közelmúlt egyfajta ütköztetése, újraértelmezése volt, rappel, énekkel, néptánccal, citerával, verssel és hegedűszóval, melyben egy időben kérték a fiatalok az őszinteséget, a politikusok vagyonelkobzását és a kisebbségi nyelvi jogok kiterjesztését. A szívünkben érezzük az ünnepet, és ne csak ünnepnapokon, jelképesen kitűzve a kokárdát a szívünk fölé, ezt üzenik a mai fiatalok, akik békét és toleranciát akarnak a pénztől, tárgyaktól függésbe került mai társadalomban.

Az előadás szövege egy, a fiatalok körében elvégzett közvélemény-kutatás eredménye alapján készült, melyet a „magyarságtudat” jelentése kapcsán készítettek a műsor szervezői. Az ünnepi műsort Szolomájer Tímea állította össze. Közreműködött: a Nagykárolyi Művelődési Ház Dömdödöm amatőr színjátszó csoportja, Fándly Csaba, Jégcsap Hiri Zoltán, Kerekes András, Vida István, Vitéz Julia, Putovits Ábel, valamint a Rekettye Kulturális Egyesület. Az ünnepi műsort a Canticum Novum kamarakórus nyitotta meg, Lőrincz Szilveszter vezetésével.

Az előadáson ünnepi beszédet mondott Kovács Jenő polgármester, az RMDSZ helyi szervezetének elnöke. A rendezvény a Himnusz eléneklésével zárult.

Tőtős Tímea