Vitathatatlanul közösségi ünnep és esemény lett a több évtizedes múltra visszatekintő Márton–napi lámpás felvonulás Szatmárnémetiben —  szinte végeláthatatlanul gyülekeztek a felvonulók csütörtökön délután a székesegyház előtt, a szervezetten érkező ovis – iskolás csoportok és kísérőik mellé nagyon sokan csatlakoztak, és adományoztak.

Hiszen a Szatmári Gemeinsam Német Ifjúsági Szervezet, a Johann Ettinger Német Elméleti Líceummal és a Kálvária-templom német közössége által szervezett, látványos rendezvény nem öncélú, hanem karitatív: a lámpásokba való mécseseket a német líceum önkénteseitől vásárolták meg, az így az így összegyűjtött adományt pedig a Szatmári Egyházmegyei Caritas Don Bosco óvodájának javára fordítják.

A mécseseknek pedig nagy keletje volt: a legkülönfélébb anyagokból — óvodában, iskolában, vagy otthon, a szülőkkel közösen — készített, különböző formájú, színű, díszítésű lámpások vagy éppen lampionok mindegyikébe kellett egy-egy apró fényforrás.  A látványos — és vidámságtól, gyermekzsivajtól, csilingelő nevetéstől hangos — menetet a mezőfényi fúvósok vezették a székesegyháztól, és dallamaik ritmusára vonult körbe a sokadalom a régi városközponton. Merthogy sokadalom volt a javából: a menet eleje már megérkezett a Kálvária–templomhoz, amikor a vége még csak a Fehér–ház – Csizmadiaszín kanyarnál volt. 

A második –  negyedik osztályos gyerkőcök és kísérőik a Kálvária-templomban  Márton-napi énekeket énekeltek, és három nyelven imádkoztak, illetve Fanea József, a Kálvária templom közösségének plébánosa mesélt Szent Márton jó cselekedeteiről (az ovisok, előkészítősök és elsősök a felvonulás előtt halhatták ezeket a történeteket) — a többi felvonuló pedig elindult hazafelé, s lámpásaikban vitték az apró fényeket szerte a városba.

Szabó Kinga Mária