Ötvenezerre becsülik azoknak a szatmári lakosoknak a számát, akik kikerültek minden hatóság látóköréből, nincs munkahelyük és követhető jövedelmük sem, került szóba a társadalmi párbeszéd bizottság legutóbbi megbeszélésén.

Munkaadók, munkaügyi hatóságok és szakszervezeti vezetők ütköztették a véleményüket arról, mi lehet ezekkel az emberekkel, miből élnek és miért nem mennek dolgozni. A beszélgetésben részt vevő egyik szatmári cég ügyvezetője szerint a munkába állás megtagadása érvényes a legalacsonyabb beosztásúak és a középvezetők esetében is, az Autonova Rt. problémáját hozta fel ebben az ügyben, a cég állítólag nehezen talál munkatársakra beosztástól és bérezéstől függetlenül. Adrian Albu, Szatmárnémeti alpolgármestere szerint csak a statisztikai hivatal korábbi évekről szóló foglalkoztatásra vonatkozó adataiból lehet következtetni arra, hányan lehetnek a hatóságok holtsávjában, azt azonban senki nem tudja megmondani, jövedelem nélkül hogyan tudnak ezek megélni. Családjuk tartja-e fent őket, külföldön dolgoznak-e, részben feketén dolgozó betegnyugdíjasok ezek, vagy napi rendszerességgel feketézők, napszámosok-e. Dan Burulea szakszervezeti vezető szerint a helyzet megoldása a minimálbér emelése, valamint a kapitalista jellegű munkahelyi kizsákmányolás és a rendszeres jövedelmet kereső alkalmazottak kiszolgáltatott helyzetével való visszaélés megszüntetése lenne. Evidens, hogy ma Romániában „művészet megélni” a minimálbérből, a fogyasztói kosár úgy van összeállítva valamelyik munkaügyi irodából, hogy papíron elfogadhatónak tűnik a tartalma, de a valós életben az a precíz, rendszeres és nehéz munkát végző alkalmazott, aki még gyereket is nevel és netán idős emberről is gondoskodik, nem tud megfelelő módon gazdálkodni. A munkaadók és az állami hatóságok valamilyen formában az emberek kötelező munkavállalását írnák elő, miközben a szakszervezet ehelyett a piacképes bérezésben és a méltányos munkahelyi elvárásokban látnák a kiutat.

Simona Derşidan, a megyei munkaerő-közvetítő vezetője elmondta, állásközvetítéskor fura dolgokkal találkoznak, például vannak olyanok, akik két-három munkahely felajánlása után is kudarcot vallanak a munkaerőpiacon és ahelyett, hogy a számukra legkevésbé rossz állásba írnának alá, inkább a segély nélküli munkanélküliséget választják. Vannak olyanok is, tette még hozzá Derşidan, akiknek nyolc vagy tíz elvégzett osztályuk van, mégis azt állítják, hogy nem tudnak sem írni, sem olvasni, ezért nem találnak munkát, sőt erről közjegyzői igazolást is hoznak. Aztán vannak olyan frissen érettségizettek, akik leadják papírjaikat a munkanélküli rendszerben való regisztráláshoz, de úgy, hogy egy mukkot sem szólnak és ha állásinterjúra mennek egy-két szavas válasznál hosszabbat nem adnak az ott feltett kérdésekre.