Szatmárnémetiben tíz éve alakult meg a Brighella Bábszínház. A Harag György Társulat keretében működő bábtársulat megalakulásának körülményeiről, eddigi tevékenységéről és magáról a bábjátszásról Szilágyi Reginával, a bábszínház vezetőjével beszélgettünk.

— A bábszínház vagy bábjáték a színjátszás egyik legősibb formája, amelyet minden kor új stílusjegyekkel gazdagított. Az előadások eszközei, a bábok is nagy változatosságot mutatnak. Ön több mint tíz éve vesz részt a bábelőadások létrehozásában, miért tartja fontosnak ennek a műfajnak az éltetését?

— A bábszínház mint a színház egyik legősibb formája elsősorban nem gyerekeknek szól. Ahol legjobban utol lehet érni ma is a bábjátszást, az az indiai világ, az indiai kultúra, de ugyanúgy Afrikában is, ahol konkrétan tárgyakat használtak ahhoz, hogy valakit megjelenítsenek. Az elején az isteneket, aztán az emberek egymást kezdték kifigurázni, de nem megszemélyesítve, hanem a tárgyakat ruházták fel bizonyos emberekre jellemző vonásokkal. Akkor is szó volt már a politikumról, a nemesekről, tulajdonképpen erről szólt régen a bábszínház. Ha nagyon-nagyon vissza akarok menni, akkor a bábjátszás az ókorig vezethető vissza, az istenek, a sámánok megjelenítését, vagy a rítustáncot a tűz körül, vagy a busók megjelenítését, ez konkrétan az, ami a népi szokásokhoz vezet. Sokan használtak maszkot, ami a színház és a bábszínház közötti átmenet, mert a maszk mindenképpen egy tárgy, ahol a színész arcát elfedik, tehát egy másik tárggyal mutatnak be valamit. Voltak egész maszkos figurák is, így vált szerintem a bábszínház színházzá. A vásári bábszínháztól indult az a bábszínjátszás, ami a huszadik század elején a gyerekek számára kialakult bábjátszáshoz vezetett.

 Személyiség fejlesztés

— Mi a bábszínház? Milyen szerepet tölt be a személyiségfejlesztésben?

— A bábszínháznak az az érdekessége — és ezt sokan nem ismerik fel —, hogy ötven százalékban a képzőművészeten alapszik, ami a színházban nem ennyire erős. A bábszínházban is természetesen az ember az elsőrangú, de sokkal nagyobb mértékben épül a képzőművészetre, mint a prózai színház. Ezáltal megismertetnek a gyerekekkel — és most áttérünk a gyermekbábszínházra — egy olyan ízlésvilágot már kicsi kortól, ami megpróbálja a gyerek ízlését nem a giccs felé irányítani. A jó bábszínháznak ez az elsődleges haszna, hogy kialakít a gyerekekben egy formai világot, egy látványvilágot, és a gyerek előbb-utóbb különbséget tud tenni giccs és képzőművészet között.

Hogyan készül?

— Hogyan jön létre egy bábelőadás?

— A bábelőadás elkészítése azért nehezebb egy prózai előadás elkészítésénél, mert kevés bábszínházi szerző van. Általában az van, hogy vannak a népmesék és a klasszikus mesék, és ezeket általában a rendező szokta színpadra alkalmazni saját elképzelései szerint. Nagyon-nagyon kevés az a drámaíró, aki bábdarabokat ír, igazán nem is tudnék sokat felsorolni. Általában mind bábszínházi ember az, aki hozzányúl egy meséhez és színpadra adaptálja, kifejezetten bábszínpadi darabok nagyon ritkán születnek.

— A bábjátékoknál fontos szerepet tölt be a díszlet, a jelmezek, de a fő hangsúly a bábokon van. Kik készítik a bábokat?

— A jelmezeket a bábtervező készíti el, ami nálunk egy komplexebb dolog, mert nemcsak bábot tervez, hanem díszletet, jelmezt, minden tervezés az övé, ő képviseli a látványvilágot. Ez egy külön szakma, Romániában nagyon nehéz bábtervezőt találni, magyar vonatkozásban nincs is bábtervezői képzés. Általában az szokott lenni, hogy akik képzőművészetet vagy textilművészetet végeztek, önszántukból, autodidakta módon megtanulnak bábokat tervezni a bábszínházakban vagy már egy idősebb bábtervezőtől. Ennek megvannak a fortélyai. Most talán jobban be fog indulni, mert kezdik komolyabban venni a bábszínházat, eddig nagyon a perifériára volt helyezve. Tudták, hogy a gyerekeknek szól, és nem is olyan fontos. Aztán most rájöttek, hogy vissza a gyökerekhez, valójában a bábszínház egy kicsit több, mint ahogy sokan elképzelték, egy kicsit több, mint az óvodai bábjátszás. A kettőt külön kell venni. Ez egy színházi műfaj. Ez nem egy pedagógiai eszköz, ez egy másik színházi műfaj, és ezt nagyon sokan nem tudják.

Hatások

— Nevelési szempontból a bábszínház milyen hatással van a gyerekekre?

— Nagyon sok mindent befolyásol. Elsősorban a viselkedést, ami nagyon fontos a későbbiekben. Én nem vagyok amellett, hogy óvodákba járjunk ki játszani, mert az egy másik típusú bábjátszás. Az óvodában konkrétan a kicsiknek, a három-négy éveseknek kell a bábjáték, ahol meg vannak szokva, hogy a saját közegükben történik egy csoda, egy mesevilág. Ez már egy lépcső a színház és a kultúra felé, amikor már elhozzák a gyerekeket, ami már egy olyan hely, ami már egy szentség, ami egy másik világ. Itt megélnek egy másik világot, megélik a csodákat, ezzel együtt megtanulják, mi az, hogy színtechnika vagy fény, hangváltás, mi az, hogy közösségben valamit megtekinteni. Neveli őket egyfajta kulturális viselkedésre, ami nagyon fontos. Másik szempont, ami nagyon fontos, a képzőművészeti irányba való nevelés, útmutatás. Ide tartozik a néphagyomány is, mert nagyon sok népmesénk van, amit mi nagyon szeretünk népmesei tárgyakkal megoldani, népzenével. Ez egy fajta kultúra, amit megtanulnak a gyerekek. Vannak a modern mesék, ahol egy másik fajta képzőművészeti világot tanulnak meg. Már kicsi koruktól kitágul a látóviláguk, és ugyanakkor a beszédtől elkezdve nagyon sok mindent tanulnak és egy élményt kapnak, ami megmarad bennük, és otthon még napokig erről beszélnek.

Csoportokban

 — Fontos az, hogy a szülők is menjenek el a gyerekkel a bábszínházba, vagy elég, ha ott van az óvónő vagy a tanító néni?

— Én szeretem, ha a gyerekek egy csoportban jönnek. A szülők mellett egy kicsit meg vannak szeppenve. A szülőknek jó, hogy bábszínházba jöjjenek. Tehát nem a gyereknek jó, hogy a szülők vele jöjjenek, hanem a szülőknek jó, hogy lássák, hogyan viselkedik a gyerek. Mert nagyon sok mindent elárul az, hogy a gyerek hogyan viselkedik egy ilyen közegben, egy ilyen előadáson, ahol csendben kell lenni, ahol megvannak a szabályok, amelyeket muszáj betartani egy négy-öt-hat éves gyereknek is, mert ezt követeli meg a színházi világ és a társadalom. Már gyerekkorban meg kell tanulni a szabályokkal szembenézni. Ezt jó, hogyha a szülő látja. Jó, hogyha a szülő látja, mi az, ami felé szeretnék vinni a gyereket, mi az, ami jó, és mi az, ami nem jó? A gyereknek meg kell tanulni válogatni gyerekelőadások és tévés programok között, mert sajnos nagyon sok a rossz gyerekrajzfilm, ami káros hatással van a gyerekre. Ezért jó hogyha a szülő is jön. Mivel nagyon sok interaktív előadást csinálunk, nagyon sokszor kiderül, hogy a gyerekek hogy viselkednek, milyenek valójában, mi az, amit szabad tenni, mi az, amit nem szabad, és hol a határ, amit ők átlépnek. Én el szoktam nekik mondani előadás előtt, hogy ez egy szentély, a színpad a színészek világa, amit egy láthatatlan negyedik fal választ el a közönségtől. Amíg tart az előadás, nem megyünk be a színpadra, mert az már egy másik világ. Valamilyen szinten azt hiszem, ez is tanítja őket, vezeti maga felé.

Szatmárnémetiben

— Szatmárnémetiben mikor kezdődött el a bábjátszás?

— Az, hogy van Szatmárnémetiben bábjátszás, az Kovács Ildikó néninek köszönhető, aki sajnos már nem él. Ő az erdélyi bábjátszás nagyasszonya, de bejárta az egész Magyarországot, nagyon sok helyen ő alapította meg a bábszínházat. Én tőle tanultam nagyon sokat. Teatrológiát végeztem Kolozsváron 1998-ban, nagyon sokat foglalkoztam nagyszínpadi gyerekelőadásokkal. A bábszínházat nem ismertem, mert Szatmárnémetiben addig nem volt bábszínház. Kolozsváron elvittek Ildikó nénihez, hogy készítsek vele egy interjút a szakdolgozatomhoz és nézzem meg az ő világát, akkor már bábelőadásokat is láttam Kolozsváron. Ildikó nénit édesanyám alapítványa, a Márkó Alapítvány egy pályázat keretén belül hívta meg Szatmárnémetibe, hogy tartson egy bábszínészképzést, aminek vége egy bábelőadás lett. A bábosokat, az akkori csapatot Ildikó néni tanította be, és nála jobb szakembert akkor nem lehetett volna találni. Abból a társaságból már nagyon kevesen vannak: van, aki elment színire, van, aki bábszínésznek ment. Tíz éve született egy új csapat, akiknek nagy része már nem Ildikó nénitől tanult, de azokat az elveket alkalmazzuk ma is, és visszük tovább.

 Tervek

 — Mire készül most a bábtársulat?

— A bábszínház a Harag György Társulat része, vagy a Brighella Bábszínház a színház bábszínháza, nincs leszögezve jogilag, mert a bábosok is a Harag György Társulat tagjai. Ez akkor lenne szép, ha külön, harmadik tagozat lenne. Most a Majolenka hercegkisasszonyt próbáljuk, ez egy szerb meseíró, Jan Romanovszky darabja, aki egy idős kortárs író. Február 8-án lesz a bemutatója, lesz még egy darab, amit Bandura Emese rendez, Andersen Pöttöm Pannája. Megalakulásunk tizedik évfordulója alkalmából is tervezünk egy gálát, de erről később beszélünk.

Elek György