Sokan feleslegesnek, undorítónak tartják az orrunkban lévő váladékot, pedig fontos védő szerepe van — így nehezebben jutnak be a szervezetünkbe a kórokozók.

Az orrunkban lévő váladékot a nyálkahártyán található speciális sejtcsoport termeli, elsődleges célja pedig a szervezetünk védelme. A ragadós, nedves anyagba ugyanis beleragadnak a nemkívánatos részecskék (a pollenektől a kórokozókon át a porig), majd ezeket gyorsan el is tudjuk távolítani, például tüsszentés vagy orrfújás során, de a leggyakrabban egyszerűen lenyeljük. A váladékot ugyanis apró csillók irányítják a gyomor felé (egyes szakemberek szerint nagyjából húszpercenként), ahol a sav elpusztítja a benne összegyűjtött részecskéket. A váladék emellett nedvesítő funkciót is betölt, és többek között a szaglásunkat is segíti. A szakemberek tévhitnek tartják, hogy a váladék nem más, mint elpusztult kórokozók tömege, és csak akkor képződik, amikor betegek vagyunk. A váladék 95 százaléka víz, a maradék pedig elsősorban fehérje. Kórokozók elvétve találhatóak meg benne — természetesen, jóval nagyobb arányban, ha éppen betegek vagyunk. Az egészséges szervezet folyamatosan termeli a váladékot, naponta akár 600-700 ml-t is! A betegségek természetesen nagyban befolyásolják nemcsak a váladék mennyiségét, hanem annak összetételét is. Ha megfáztunk, akkor a szervezet jóval több váladékot termel, hogy minél gyorsabban megszabadulhasson a kórokozóktól. A zöld vagy sárgás színt azonban nem a baktériumok, hanem elsősorban az elhalt fehérvérsejtek adják. Szintén tévhit, hogy, a váladék fertőző és káros. Meglepő módon, a váladék egyik összetevője egy nagyon hatékony kórokozó-ellenes fehérje, melyet egyes szakemberek kifejezetten ajánlanak a baktériumok elleni harcban, például orvosi műszerek tisztításához. Ez a fehérje ugyanis képes elpusztítani azt a réteget, mely megtapad a műszerek felületén, és amelyben rengeteg kórokozó tanyázhat. Kutatások megállapították, hogy a felnőttek közel 100 százaléka rendszeresen, naponta piszkálja az orrát (igaz, a legtöbbször öntudatlanul). Néhány embernél azonban ez a mániákusság szintjét is eléri. A szakemberek szerint a rhinotillexomániának nevezett jelenség időnként annyira kórossá válik, hogy a mindennapi tevékenységekben is gátolhatja az érintettet, és gyakran más pszichiátriai kórképekkel együtt jelentkezik. A folyamatos orrpiszkálásnak sajnos kellemetlen következményei is lehetnek, például orrvérzés vagy fertőzések.