Nagyszabású gálaműsorral ünnepelte Szűcs József zenetanár, kulturális referens tavaly év végén azt, hogy tíz éve irányítja a Kulturális Központ könnyűzenei tagozatát. Karácsonyi Péter hagyatékáról, az elért eredményekről beszélgettünk vele ennek kapcsán.

Tavaly volt tíz esztendeje annak, hogy Szűcs József átvette a nagykárolyi Művelődési Központ könnyűzene tagozatának képzeletbeli stafétabotját Puiu Bărnuţiu Jr.-tól. Az intézmény keretében ez a tagozat különös jelentőséggel bír: egykor Karácsony Péter indította el itt az oktatást és tette Nagykárolyt a könnyűzenei élet egyik országosan ismert centrumává. A Castelanii mozgalom neve, melyet Kastélylakókként fordíthatunk magyarra, minden nagykárolyi (és nem csak) fülének ismerősen cseng, s egy olyan zenei múlt idézésére sarkall, amely a táncdalfesztiválok hangulatát eleveníti fel. A Kastélylakók sikertörténete fél évszázados és tovább íródik, annak ellenére, hogy Karácsonyi Péter már évek óta nincs közöttünk. Szűcs József, a tanítványai s az egymás után következő generációk írják tovább. Többek között erről is beszélgettünk Szűcs Józseffel.

„Először is fontosnak tartanám leszögezni, hogy mindazt, amit Karácsonyi Péter tanár úr felépített, amiért élt, azt tovább kell vinnünk, nem hagyhatjuk veszendőbe menni. Igyekszem életben tartani az ő emlékét, a próbateremben ki van függesztve a képe, és nagyon sokat mesélek a diákjaimnak róla és arról, hogy milyen volt az együttes fénykorában Kastélylakók-tagnak lenni. Úgy érzem, azáltal, hogy a tanítványaim megtudják, megismerik Karácsonyi Pétert, nem merül feledésbe az a hatalmas munka és eredmény, amiért dolgozott életében” — mesélte Szűcs.

Tavaly késő ősszel egy felhívást tett közzé Szűcs József a legismertebb közösségi portálon: több száz nevet tartalmazó felhívásában arra kérte egykori tanítványait, hogy aki teheti, jöjjön el, és egy nagyszabású, karácsonyi gálaműsor keretében örüljön vele együtt annak, hogy tíz éve dolgozhat könnyűzenei-szakreferensként, zenetanárként, a Kulturális Központban. „Hatalmas dolog számomra, hogy én végezhetem ezt a munkát. A diákjaimmal történő együttműködés egy olyan kihívás, amelynek minden nap igyekszem megfelelni. Szerettem volna az itt eltöltött tíz évet velük együtt megünnepelni, hiszen az ő sikerük valahol az én sikerem is. 240 név szerepelt a listámon, és boldogan mondhatom, szinte százan el is jöttek. Azok hiányoztak, akiknek tényleg nem volt lehetőségük hazautazni, de így is jöttek olyanok, akik külföldön (Németország, Magyarország) vagy az ország távolabbi nagyvárosaiban élnek. Hogy csak egy példát említsek, Csobot Adél egy fellépésről utazott el a gálaműsorra, s nem sokkal a rendezvény után már ült is buszra, és utazott vissza Budapestre. Nagy örömmel tölt el, hogy a tanítványaim éppoly fontosnak érezték a gálán való részvételt, mint ahogy én fontosnak tartottam annak megszervezését. Jó volt újra itthon látni, hallgatni a volt tanítványaimat, remek volt a hangulat és a hangzás, és nagyon büszke voltam, vagyok rájuk. A színpadi műsort fotókiállítás előzte meg, melyen Karácsonyi Péter arcképe is helyet kapott, hiszen vele kezdődött minden, és ezért nem lehetünk elég hálásak neki. Az előadások és az azt követő rövidke beszélgetések is életre szóló emlékként szolgálnak: a tanítványaim egy hatalmas tortával, valamint egy pólóval leptek meg, amin az áll: „A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el”. Ez a Valahol Európában című musicalből származó idézet mindent elmond, azt hiszem. Sokszor beszélgetünk arról Bogival (Georgescu Bogdan, a szerző megj.), hogy mennyire másként alakult volna az életünk, ha nem lettünk volna tagjai anno a Kastélylakóknak. Az a közösség nekünk nagyon sokat adott, hasznosan tölthettük el az időnket, s pont abban a korban voltunk, amikor könnyen elkallódhattunk volna. Azonban sokat tanultunk, és mégsem volt ez kényszer. Mi akartuk és nagyon élveztük, minden próba egy élménnyel ért fel. Ezt az élményt is szeretném továbbadni, s a tanáron kívül barátja, esetleg példaképe szeretnék lenni a tanítványaimnak. A szülők és a gyermekek visszajelzése alapján úgy érzem, ez sikerül is. Az órákon nincs vasfegyelem, de tudják a gyerekek, hogy a normális viselkedést, a komoly munkát elvárom és meg is követelem. Szorgalom nélkül nincs siker, ez alapszabály, ahogy az is, hogy szeretni kell, amit csinálunk” — fejtette ki Szűcs.

A decemberi gálaműsor során átadásra, megalkotásra került egy díj, a Lucendum-díj (fény, ragyogás latinul). Arany fokozatút azok vehettek át, akik hazai és nemzetközi szinten kitűntek, komoly eredményt értek el, így Csobot Adél az X-Faktor tehetségkutatóján való remek szerepléséért, Szűz Pop Alex, aki az Eurovíziós Dalversenyen szerepelt, a Bangheads nevű formáció, mely a magyarországi Megasztár tehetségkutatójának válogatójából jutott tovább. Ezüst kategóriában lettek díjazva azok, akik hazai szinten folytatták a zenélést és önállóan vagy együttesben, saját hangszerelésű dalokkal értek el sikereket. Bilaţiu Raluca, Georgescu Marius, Ilieş Alin, Ilieş Sergiu, Szász Emőke, Szűz Pop Arcadiu, Tempfli Erik, Vig Zsolt, Vinkler Rolland kapott díjat ebben a kategóriában. A bronz fokozat azoknak járt, akik különböző hazai énekversenyeken öregbítették Nagykároly és a Művelődési Központ hírnevét. Itt Altfater Andrea, Boda Bianka, Corodan Adriana, Dascălu Andrei, Kramar Tania, Nagy Anita, Rotar Andrada, Vitéz Júlia szólisták és az Al Caplone, Crew, Free Fall, Fineline, No Limit együtteseket jutalmazta Szűcs József.

„Természetesen lesz folytatása ennek a díjazásnak, azonban nem évente, hanem esetleg öt- vagy tízévente. Szeretném, ha sikerülne értéket teremtenie a Lucendum-díjnak, hogy azok, akik átveszik, tényleg különlegesnek érezzék ezt az alkalmat. Ami az ez évi terveket illeti, a Kastélylakók megalakulásának ötvenéves gálaműsorára és az ehhez kapcsolódó rendezvényekre készülünk Bogdan Georgescu igazgatóval. Szeptember 5—7. között kerül megrendezésre, és szeretném, ha sikerülne egy nagyszabású gálaműsorral, kiállítással megünnepelni ezt az évfordulót. Készül egy könyv, melyet én állítok össze és átfogja az elmúlt fél évszázadot. Továbbá kezdeményezni fogjuk, hogy az új Kulturális Központ felvegye a Karácsonyi Péter nevet. Emellett szoboravatás, valamint Karácsonyi Péter post mortem Nagykároly díszpolgárává való avatása is a célkitűzéseink között szerepel. Addig persze folyamatosan zajlik a munka, hiszen a gyerekek jönnek, s köztük fel-feltűnnek az új tehetségek, akik méltóak a Kastélylakók nevének továbbvitelére” — zárta mondandóját Szűcs József.

Tőtős Tímea