Balogh Enikő, a Kismajtényi Református Egyházközség lelkipásztora tíz éve szolgál a gyülekezetben. Ez idő alatt a lelki építkezésben is jelentős eredményeket ért el, a jövőben — mint mondja — még nagyobb hangsúlyt kíván helyezni a gyerekfoglalkozásokra.

A reggeli órákban érkeztünk a Kismajtényi Református Egyházközség parókiájára. Balogh Enikő lelkipásztor napi dolgait végezte. Most van folyamatban a gyülekezeti ház építése, aminek költségeit pályázati támogatásokból finanszírozzák, de a hívek is kiveszik részüket a munkából.

Balogh Enikő 2003-ban végezte tanulmányait a kolozsvári Protestáns Teológiai Intézetben, vele párhuzamosan elvégezte a Babeş-Bolyai Tudományegyetem vallástanári szakát. A teológiáról azonnal Kismajtényba helyezték ki, egyetlen napig sem volt segédlelkész. Most volt a tízéves egyetemi találkozója, ahol megtudta, hogy harminckét évfolyamtársa közül hárman vannak olyanok, akik tíz éve ugyanazon a helyen szolgálnak a királyhágómelléki, illetve erdélyi egyházkerületekben.

— Ha így most visszatekintek — eleveníti fel emlékeit a lelkipásztor —, azt látom, hogy nagyon sok és kemény munka áll mögöttem, de azt mondták a teológián, hogy tíz év után látszik meg a lelkészi munka eredménye. Én úgy gondolom, nagyon sokat kell dolgozni, hogy ne csak a fizikai megvalósítások, az építkezések tűnjenek szembe, hanem a lelki munkáé is. Mert nem csak az a fontos, hogy a templom kívül-belül szép legyen, mi valójában a lelkekért felelünk. Mondhatom azt, hogy három éve úgy tudott a bibliaóra beindulni, hogy az nyáron sem szakadt meg. Tudjuk, hogy a falusi ember, miután kitavaszodik, elkezdi a mezei munkát. Most már odáig jutottunk, hogy a bibliaórák folyamatossá váltak. Ugyanúgy működnek a gyerekprogramok a vakációkban is huszonöt-harminc gyerekkel, szombatonként, három csoportra osztva.

Tíz éve, amikor Balogh Enikő Kismajtényba került, 321 lélek volt az egyházközségben, a tavaly 296-an voltak bejelentkezve, de a lélekszám állandóan változik, mert sokan költöznek városra, mások városról visszaköltöznek, a fiatalok jönnek-mennek. Éppen ezért nem egy fogyó gyülekezet a kismajtényi, viszont egyre több az idős ember.

— A településen élnek ortodoxok, görögkatolikusok, nagyon kevés római katolikus is van, de ezek családalapítás céljából jöttek, s a család minden tagja hozzánk tartozik. Nálunk nincsenek felekezeti problémák, az ortodoxokkal se volt sohasem gondunk, jó kapcsolatot, jó viszonyt ápolunk. A Kismajtényi Református Egyházközség azért zárt közösség, mert egy kicsit el van határolódva a magyarság a románságtól. A vegyes házasság is ritka. A románok és a magyarok együtt élnek, de egyik sem akar asszimilálódni —számol be Balogh Enikő.

Arra a kérdésre, hogy miként lehet az egyházi életet fenntartani, Balogh Enikő így válaszol:

— Nehéz, nagyon nehéz, szerintem hazudna az, aki azt mondaná, hogy nincsenek akadályok. Én úgy gondolom, hogy alulról kell építkezni, s az alulról történő építkezés a gyerekeknél kezdődik, ide kell őket szoktatni óvodáskortól, meg kell velük szerettetni a közösséget, meg kell tanítani őket imádkozni, kell adni nekik egyfajta Isten-ismeretet. Ez a munka egy kicsit megtörik az ifjúságnál, mert a fiatalok iskolába mennek, máshova távoznak. Többen visszajönnek, miután családot alapítanak. Aztán jön a középgeneráció, akikkel úgy gondolom, hogy könnyebb, ezt a réteget úgy lehet könnyen megszólítani, hogy be kell vonni őket minden munkába, férfiakat, nőket egyaránt. Nálunk jól működik a nőszövetség, és ez azért van így, mert elsősorban lelki alapja van. Foglalkoztunk mi sok mindennel, de ami megmaradt, az a lelki közösség, amit a bibliaóra erősít. Aztán jön a presbitérium, ami csapatszellemben működik. Én többé-kevésbé igyekszem jól együttműködni a presbitériummal, történt egyfajta generációváltás, vannak idősebbek is, de behoztuk a fiatalokat, akiket már én eskettem, és ez nagyon sokat jelent.

Lelki építés

Balogh Enikő arról is beszélt, hogy sok esetben a szülők nevelésével is kell foglalkozni. A mai szülők eléggé különös korban nevelkedtek, nincs meg bennük az a hit, ami szükséges ahhoz, hogy erősítse őket a mindennapok küzdelmeiben, ami biztonságot ad. Most találnak vissza, és ez a visszatalálás nehéz kálvária, hiszen mindenkinek gondja, problémája, nyomorúsága van, de úgy gondolom, hogy a szülő is észreveszi azt, hogy a gyereke vallásórán nem tanul rosszat, illetve onnan hazavisz valami többletet.

— Minden évben volt valami javítás a templomon — tájékoztat Balogh Enikő. — 2005-ben adtunk hálát a templom belső felújításának befejezésekor. Másfél év múlva megtörtént a külső tatarozás, tavaly fejeződött be a szellőztetőrendszer elkészítése, azonkívül a parókiát folyamatosan javítjuk, építettünk egy ravatalozót, amit 2009-ben szenteltünk fel. Nagyon sok nyertes pályázatot készítettünk, a közösség sok önkéntes munkát végez. Az idén három pályázatot tettünk le a gyülekezeti ház felépítésére, egyet visszautasítottak, de él a remény, hogy elkészül a gyülekezeti ház. Ebben lesz a vasárnapi iskola, lesz egy iroda és egy konyha. Minden tevékenység itt kapna helyet. Ami fontos: lenne gyermekmegőrző az istentiszteletek idején, így nem mondhatnák a szülők, hogy nem tudnak eljönni a templomba, mert nincs kire hagyniuk a gyereket. A jövőben a lelki munka megerősítésére helyezzük a hangsúlyt. Azt szeretném, ha az emberek valóban éreznék, hogy ez nem csak egy templom, hanem egy lelki otthon. Még többet szeretnék foglalkozni a gyerekekkel, hiszen a jövő olyan lesz, amilyennek a gyerekeket neveljük. Az, amit Kismajtényban elértem, annak köszönhető, hogy a presbitérium és a nőszövetség mellettem állt. A továbbiakban is ezt a közös munkát szeretném folytatni.

Elek György