„Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek, lássák a világosságot. Mert nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna”. (Lk. 8.16-18.) Az internet világában nincs ember, akiről valamilyen információ, adat ne szerepelne valahol. Meddig titok a titok — kérdezzük gyakran. Szerintem addig, amíg valakinek az érdeke nem kívánja, hogy az kiderüljön. A jó vagy rossz fényben feltüntetés meghozza a kiszivárogtatónak a gyümölcsöt. Ezért is óriási a titkok tudóinak a felelőssége. Ha a történelemben kutakodunk, lépten-nyomon találkozunk olyan kérdésekkel, amelyekre nem tudni, mikor fogunk választ kapni. Talán azért, mert amikor még lehetett volna, az volt az érdek, hogy titokban maradjon az illető esemény háttere, később pedig már nehéz volt hiteles forrásokat találni. Ma sem tudjuk, hogy mi történt Romániában 1989 decemberében. A szemtanúk hallgatnak, a bizonyítékok eltűntek, később már csak találgatni lehetett, hogy mi történhetett azokban a napokban. Ami utána történt, és ami történik ma is, szintén a rejtett vagy nyílt titkok zárja alatt rejtőzködik. Virágkorát éli a korrupció, amit hazugságok és csalások táplálnak. Néha-néha, szemszúrásként nyilvánosságra hoznak egy-egy kirívó, immár elleplezhetetlen ügyet, de azok körül is lassan elcsitul a hullámverés. Mint említettem, mindenkiről van valami információ itt-ott elrejtve. Az utóbbi időszakban a hatalmi harcok és az érvényesülési vágy színpadán sok a vádaskodás. Ezeknek a vádaknak ha csupán egy része igaz, akkor is bátran elmondhatjuk, hogy romlott világban élünk. Ahhoz, hogy egy parlamenti képviselő vagy egy szenátor ellen az ügyészség elkezdhesse a bűnvádi eljárást, kell a parlament hozzájárulása. Az utóbbi egy-két évben, érdekes módon, történtek a politikusok kiadásáról szóló szavazások. Minden párt tudta, hogy soraiban is ülnek olyanok, akikre sor kerülhet, ezért sok esetben az ellenségeket is igyekeztek megvédeni abban a reményben, hogy majd a politikai ellenfél is — ha úgy adódik — nemmel szavaz. A napokban szavaznak Dan Şova kiadatásáról. Ugyanez a szenátus egyszer már megvédte, igaz, akkor a szenátor bűntársa, Victor Ponta még miniszterelnök volt. Ha most ugyanaz a szenátus kiadja (fűzhetnek hozzá bármilyen magyarázatot), felmerül a kérdés: mikor hibáztak a szenátorok? És milyen következményekkel fog járni a hibájuk? Akik mások titkait igyekeznek nyilvánosságra hozni, azok a magukét próbálják takarni. De „…nincs olyan rejtett dolog, amely napvilágra ne kerülne, és nincs olyan titok, amely ki ne tudódna, és ismertté ne válna”. Lehet, hogy így van, de az a kérdés, hogy mire ezek a titkok kitudódnak, hol lesznek azok, akik érdekeltek ezeknek a titkoknak az ismertté válásában?

Elek György