Emléktábla-avatás, koszorúzási ünnepség, majd kiállításmegnyitó — ekképpen tisztelegtek tegnap a közelmúltban elhunyt nagykárolyi fotóművész, Vénig László alakja előtt tisztelői, követői. A fotóművész emléke előtt sokan rótták le tiszteletüket.

Megemlékezést szervezett a nagykárolyi Castellum Fotósklub, a Nagykárolyi Kulturális, Sport- és Turisztikai Igazgatóság és a Provinciart művészeti csoport tegnap, a közelmúltban elhunyt Vénig László fotóművész emléke előtti tisztelgésképpen.

Népes közönség gyűlt össze az emléktábla-avatási ünnepségre. A tömegben Vénig László egykori fotós kollégái, tanítványai, barátai, ismerősei voltak jelen, akik nemcsak Nagykárolyból, hanem Nagyváradról és Magyarország több városából is érkeztek az alkalomra. A tisztelgők jelentős száma is mutatta, hogy egy kiváló ember alakját őrzik emlékeikben, egy olyan személyét, akitől sokat lehetett tanulni. Sok mindent szeretett volna megosztani a következő fotós generációkkal Vénig Laci bácsi, vonhatták le a következtetést Hágó Nándor méltató beszédéből a hallgatók. Tudása továbbadásának szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hajlott kora ellenére ösztönzője, mozgatórugója volt a Castellum Fotósklub létrehozásának, hogy ezzel is legyen kontinuitás a nagykárolyi fotóséletben. Sajnos, a klub hivatalos bejegyzését már nem érhette meg.

Az emléktábla leleplezését követően, a tisztelgők koszorúkat helyeztek el a tömbház falán, majd a tömeg Vénig László sírjához vonult, mely a helyi Rozália temetőben található. A fotósklub tagjai által szervezett, „In Memoriam Vénig László” kiállítás 16 órától nyílt meg. A fényképekből álló tárlat a Károlyi-kastély két termében kapott helyet és két hétig várja a látogatókat, a kastély rendes nyitvatartási programja szerint. Vénig László, régebbi fotóstársai és a Castellum Fotósklub alkotóinak hetven képe tekinthető meg a tárlat keretében.

Ki volt Vénig László?

Vénig László 1930. november 3-án született Tasnádon, tanulmányait is a Dél-szatmári kisvárosban kezdte, majd Zilahon, Nagykárolyban és Szatmárnémetiben folytatta. Faipari technikus végzettséget szerzett, majd nyugdíjazásáig a Nagykárolyi Ipari Iskolában dolgozott. A fényképezéssel 1960-tól kezdett el foglalkozni. 1962-ben tagja lett a Román Fotóművészek Szövetségének, ezt követően több kiállítása volt Kolozsváron, Brassóban, Temesváron, Jászvárosban, Szebenben, Bukarestben, Nagyváradon, Krajován és Csíkszeredában. 1970-ben megalakította a nagykárolyi Május 9 Fotóklubot, amelynek elnöki posztját 1985-ig töltötte be. Ebben az időszakban kétévenként országos fotókiállítást szervezett Interklub néven. 1976-ban a Román Fotóművészek Szövetségének ajánlására megkapta az Artiste Federation Internationale de L'art Photographique (AFIAP) címet. 1994-től a nagyváradi „Tavirózsa” fotóklub aktív tagja volt, emellett alapítója volt a nagykárolyi Provinciart kulturális csoportnak is. 1995 megkapta a Szatmár Megyei Tanács kulturális díját, majd 2010. január 11-én az EAAFR díjat. A 2011-es Villa Karul Fesztivál keretében a Nagykárolyi Városi Tanács érdemdiplomát adományozott számára. 2012-ben néhány fiatal fényképész társával közösen megalapította a nagykárolyi Castellum Fotósklubot. Egyéni kiállításai voltak Nagykárolyban, Szatmárnémetiben, Bukarestben, Krajován, Nagyváradon és Budapesten. A nagyváradi fotóklub „Lépések a fényben” gyűjteménye részeként bemutatták fotóit több mint 100 kiállításon, Európában, Új-Zélandon, Dél-Amerikában. Különböző országos kiállítások résztvevője és zsűritagja volt. Tiszteletbeli tagja több romániai fotósklubnak.

Sok országos és nemzetközi szalon résztvevője volt, ahol számos díjjal jutalmazták. Több képe jelent meg különböző hazai és külföldi folyóiratokban, könyvekben, újságokban. 74 éves korában áttért a digitális technikára, kiállított képei szinte a fotóművészet összes ágait összefogják: esszék, szociofotók, tájképek, portrék, aktok stb. találhatóak életművében.

Tőtős Tímea