A Szatmárnémeti Helyi Tanácsa csütörtökön határozza el, hogy az elkövetkezőkben az Ady Endre utcai sportterem Both Katalin nevét fogja viselni.

Olvasom az újságokban a remek hírt, hogy az Ady Endre utcai sporttermet Both Katalinról szándékozik elnevezni a városvezetés. Soha jobb ötlet. Mellesleg erről a témáról már hónapokkal ezelőtt beszélgettem Valentin Neaguval a Szatmárnémeti VSK elnökével, aki természetesen szintén nagy megelégedéssel újságolta el a tervet, de akkor még „embargóval”, ugyanis még nem volt meg az „egyeztetés” a polgármesterrel és a városi tanács tagjaival. Csütörtökön Maskulik Csaba tanácsos terjeszti elő a határozattervezetet a tanácsülésen és remélhetőleg az elkövetkező napokban már a Both Katalin Sportterem elnevezésének az időpontjáról kell majd dönteni.

Amikor a Szatmári Friss Újság sportrovatának vezetője, Pesek Attila felkért, hogy írjak a szatmári kosárlegendáról, azokról az évekről, amikor a Mobila női csapatát irányította, az akkori sikerekről, természetesen azonnal igent mondtam. Annál is inkább mert egy olyan személyiségről van szó, aki hosszú évtizedeken keresztül meghatározó alakja volt a szatmári sportéletnek. Meg aztán, ha „bábáskodtam” a Csipler Sándor Vívóterem (Dan Viorel és Alexandru Contraş-sal együtt) és a Gyurkán György Sportterem (Ionel Pacurariu és Fülöp György társaságában) névadásán, akkor a Both Katalin Sporterem névadó ünnepségén is kötelezően részt kell vennem.

És akkor emlékezzünk vissza azokra az évekre amikor Kati néni férjével, Andrással együtt olyan bravúrt hajtott végre Szatmárnémetiben ami meglepte a korabeli román kosárlabdasport irányítóit: csapatával sorozatban nyerték a korosztályos országos bajnokságokat vagy dobogós helyen végeztek, majd a felnőttek között is kiváló eredményeket ért el. Több játékosa a szatmári évek után Kolozsváron, Bukarestben vagy Temesváron folytatta karrierjét. Növendékei közül, a teljesség igénye nélkül említsük meg Ballai Ibolya, Mihalik Diána, Bartha Ági, Marica Groza, Szigeti Márta, Rodica Săveanu, Petruska Ilona, Monica Aştelean, Pataki Ildikó, Keresztesi Zsuzsi, Tóth Zsuzsi, Villányi Ildikó, Sas Erika, Gárdos Éva, Delia Bârluţiu, Balogh Gyöngyi neveit, akik mindig nagy szeretettel övezték Kati nénit, aki az edzői ténykedésen túl a második anya szerepet is betöltötte növendékei között. Ezzel is magyarázható az a ragaszkodás amivel a sportolók övezték mesterüket, majd Kati néni halála után ápolták és ápolják a nevelő edző emlékét.

Mihalik–Belik Diána Németországban is folytatta karrierjét, itt bajnoki címet nyert, Anca Floare Trandafir a Kolozsvári U edzőjeként is dolgozott, Ballai–Gamalet Ibolya a Bukaresti Olimpia edzőjeként szép karriert tudhatott magának, és a családban a kosárlabda iránti szeretetet a lánya, a válogatott Cristina Ciocan vitte tovább, nem mindennapi sikerrel a Szatmárnémeti VSK, a CSM Târgovişte és az Aradi ICIM játékosaként.

Kati néni és férje irányította együttes 1956–1989 között a korosztályos és a felnőtt bajnokságokon 6 arany–, 13 ezüst– és 6 bronzéremmel gazdagították a szatmári sportélet gyűjteményét. A csapat Román Kupa–döntős is volt.

A sport és a család volt a mindene. A kiszállások, edzőtáborozások ellenére nagy szeretettel nevelte két fiát Csatárt és Csongort, akik három unokával ajándékozták meg a nagyszülőket.

1990–ben Kati néni családjával Németországba települt, az A–osztályos szatmári kosárlabda pedig rövid időn belül megszűnt…

De a Both család megőrizte a szatmári, Constantin Brâncuşi utcai lakását is, ahova évente hazatértek. Kati néni kezdeményezésére 2003-tól évente megrendezik Szatmárnémetiben a női kosárlabdázók találkozóját, amelyikre eljönnek a külföldre kitelepedett tanítványai is. A román szövetség éppen egy ilyen találkozón, 2005–ben adta át Both Katalinnak az érdemes edzői címet. Az esemény kapcsán interjút készítettem Kati nénivel és Bandi bácsival, akikkel házuknak a rózsabokrok övezte udvarán beszélgettem a szatmári kosárlabda múltjáról és jövőjéről. Az érdemes edző elmondta, hogy nagy érdeklődéssel követi az új szatmári kosárlabdázó tehetségek fejlődését és reméli, hogy a Tarţa–házaspár által nevelt sportolók még sok örömet fognak okozni a szatmári sportbarátoknak, és talán lesz ismét A–osztályos női kosárlabdacsapat Szatmárnémetiben. Kati néni vágya valóra vállt: az elmúlt években a VSK női kosárlabdacsapata Románia legjobbjai között szerepelt és szerepel, előbb Dan Fleşeriu, az idéntől pedig Éles Péter irányítása alatt. Tarţa Enikő ismét itthon játszik, az együttes jelenlegi keretének nagy része pedig szatmárnémeti születésű játékos. De a szatmári kosárlabda „második aranykorát” Kati néni már nem érte meg: 2010-ben Rosenheimban, 77 éves korában hosszú betegeskedés után elhunyt.

De a Szegedy–Petruska Ilona kezdeményezte, majd a Capra–Szigeti Márta és Filip Zoltán szervezésében, a diákcsapatoknak kiírt emléktornákon megjelentek a volt növendékek is, akik nagy szeretettel emlékeztek volt mesterükre. Az első tornán még jelen volt Bandi bácsi is. Kati néni férjének tavaly bekövetkezett halála után a Both–gyerekek – Csatár és Csongor – tisztelik meg jelenlétükkel az emléktornát. Véletlen egybeesés: a Both Katalin – emléktorna harmadik kiadására a hét végén, szombaton kerül sor.

A városi tanács névadói szavazata (remélhetőleg az lesz) és a harmadik emléktorna méltó tisztelgés Both Katalin, a szatmári kosárlabdázó legenda emléke előtt.

Stahl István