A Száz életútnyi út címet viselő kiállítás megnyitójára került sor január 28-án a Szatmár Megyei Múzeum képzőművészeti részlegén. A sokak által Vécsey-házként emlegetett intézmény földszinti termeit megtöltötték az érdeklődők, akik között úgy az idősebb, mint az ifjabb generációk képviselői is jelen voltak.

A szombati eseményt Daniela Bălu igazgató nyitotta meg, majd Josef Hölczli, a Német Demokrata Fórum észak-erdélyi regionális elnöke lépett a mikrofon elé. Mint elmondta, fontos megemlékezni azokról az elődeinkről, akik átélték a 72 esztendővel ezelőtti meghurcoltatásokat csak azért, mert svábok voltak. S ami ugyancsak fontos, hogy úgy dolgozzon és éljen a mindennapokban, arra törekedjen mindenki, hogy soha senkivel se történjen ehhez hasonló igazságtalanság. A művész, Reneé Renard nagyapja is az elhurcoltak között volt, bár családjában soha nem beszéltek ezekről az évekről. A hölgy nem is tudott a tragédiájukról egészen addig, míg lehetőség nem nyílt visszaigényelni a családjuktól a kommunizmusban elkobzott javakat. Ekkor kezdte kutatni a szatmári svábság és családja történetét. Végül a nagymamája ládikájában talált rá a nagyapja Szibériából írt leveleire, melyek szembesítették a keserű valósággal. Mint a művész megfogalmazta, a kiállítás nekik és a hozzájuk hasonló sorsot vagy igazságtalanságot átélteknek állít emléket.