Valószínű, hogy sokszor előfordult már velünk, hogy egy dolgot másnapra, egy másik hónapra, évre, vagy akár egy másik életre elhalasztottunk. Egy felmérés szerint a világ lakosságának legalább egyötöde notórius halogató.

A halogatás egyik leggyakoribb oka természetesen a lustaság, ami önmagában még nem lenne baj, ez az emberek 95 százalékával megesik. Viszont akiknél ez már krónikussá válik, azoknál komolyabb dolgok is állhatnak a háttérben, de fontos tudni, hogy lehet és kell is ellene tenni. Nemcsak mert teljesen felesleges, de erősen kontraproduktív, hiszen visszahúz minket az élet más területein is. A tudósok már a nyolcvanas években elkezdték vizsgálni a viselkedést, és arra jutottak, hogy különösen a diákok szenvednek benne, főleg a felsőoktatásban, mikor kiszabadulnak a szülői szigor alól, és megtehetik, hogy csak "holnap kezdenek el tanulni, ma még buliznak". Egyes kutatók ezért is nevezik tanuló-szindrómának. A statisztikák szerint a férfiakat jobban érinti a jelenség, mint a nőket. Súlyos esetben viszont már félelmekkel jár együtt a viselkedés, esetleg depresszióval, unalommal, beteges tökéletességre törekvéssel, vagy a kudarctól való rettegéssel. Ráadásul ez ördögi kör: az elvégzett munkák nagy része ugyan első osztályú, de a befejezetlen feladatok szinte a végtelenségig halmozódnak, a beteg - mert ebben a fázisban már annak tekinthetjük - pedig ekkor már tehetetlennek érzi magát. A rajta lévő nyomást tovább növeli, hogy pontosan tisztában van tettei következményeivel, ami még több csalódást okoz neki. Azonban nem feltétlenül kell viselkedésterápiára járnia annak, aki ilyesmiben szenved. Mivel az ember idővel egyre jobban a szokások rabjává válik, így a halogatás is lehet ilyen szokás, a folyamat tehát megváltoztatható, ha figyelünk a következőkre.

1. Ha feladatot kap, vagy egy ötletét meg szeretné valósítani, azonnal vágjon bele!

2. Kezdje a legkellemetlenebb, leghosszabb és legnehezebb feladattal - azzal, amit egyébként csak húzna-halasztana. Ha az első pár napon túl lesz, folytatni már nem is lesz olyan nehéz.

3. A nagy munkákat ossza kisebbekre, hogy ne érezze túl nagy falatnak, sőt, szinte megoldhatatlannak. Kizárólag arra koncentráljon, amit éppen csinál, és ne feledje, hogy megoldhatatlan feladatok nincsenek.

4. Használja a gondolat erejét, mert a képességei szolgálatába kell állítania! Mondogassa magában, hogy megcsinálja, ha törik, ha szakad, és eszébe ne jusson elcsüggedni.

5. Ne törekedjen minden energiájával a tökéletességre. Ez hátráltathatja a munkát, és nincs az a főnök, aki ne találna bármiben hibát. A lényegre összpontosítson.

6. A dicséret segít, a kétkedés hátráltat. Jutalmazza meg magát az apróbb sikerek után, ez növeli a motivációt és az önbizalmat. És ezáltal persze a teljesítményt.

7. Figyeljen a testére! Mindenkinek megvan a saját ritmusa, van, aki szeret korán kelni, vagy pontban délben enni, kettőkor kávézni, stb., és erre már a szervezetének is nagy szüksége van. A lehetőségek szerint próbáljon alkalmazkodni hozzá, és nem megerőszakolni, mert az kimerüléshez és fásultsághoz vezet.

8. Ne hagyja magát megzavarni, miközben a kollégák jönnek-mennek, a telefonok csörögnek, a gondolatok pedig elkalandoznak. Ne feledje, hogy Ön irányít, és nem más!

9. Állítson fel magának határidőket! Határozza meg, hogy mennyi időre van szüksége egy-egy projekt elkészítéséhez, írja fel a naptárába, és próbálja meg ahhoz tartani magát. Ez is csak növeli a koncentrációt.

10. Ossza meg sikereit és a nehézségeit a környezetével. Ösztönző, ha munkatársainak, vagy barátainak is beszámolhat arról, hogy éppen hol tart. Jól esik, ha ők is segítenek és biztatják.

11. Legyen őszinte magával! Ne keressen felesleges és indokolatlan kifogásokat a halasztásra.

12. Állítson fel fontossági sorrendet, és kezdje a fontosabb feladatokkal. Igyekezzen tartani az ütemtervet.

13. Igyekezzen reálisan vállalni és tervezni. Ne nyomja saját magát agyon azzal, hogy mindent elvállal, és tartson közben szüneteket, amit mondjuk, testmozgással töltsön ki. Kocogjon a stressz ellen!

14. Az erősségeit tartsa szem előtt. Ez erőt ad, míg ha a hiányosságait nézi inkább, az hátráltatni fogja.

15. Tekintse a munkát az élete részének, mert az is! Ne csak elvégzendő munkaként tekintsen az ön előtt álló feladatokra, hanem olyan folyamatokra, amelyet Ön is aktívan alakíthat. Ezzel még a legunalmasabb feladatokat is fel lehet dobni.