Tilki Attilával, a Fidesz-MPP Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 10-es számú, Fehérgyarmat központú választókerületének egyéni országgyűlési képviselőjével a schengeni csatlakozásról beszélgettünk.

— Képviselő úr, ön szerint mi késlelteti Románia schengeni csatlakozását és ezzel párhuzamosan a szárazberkihez vagy a peleskeihez hasonló román-magyar határátkelők megnyitását?

— Az Európa Tanács (ET) — amelyiknek magam is tagja vagyok — e heti plenáris ülésén azt lehetett látni, hogy most épp a menekültügy borzolja az európai kedélyeket, ez az a probléma, amelyik leginkább foglalkoztatja az európai uniós tagállamok politikusait. Én ezt és a görög válságot látom talán a legnagyobb oknak, ezek mellett az ügyek mellett nincs idő foglalkozni a schengeni bővítés kérdésével. Az ET romániai tagjai is ezzel a két üggyel foglalkoztak, és nem azzal, hogy az esetleges schengeni bővítés mikor következhet be. A Szárazberek és Garbolc közötti út átadásakor is a schengeni csatlakozásról beszéltünk és arról, hogy a közeljövőben meg fog történni. Nos azóta eltelt egy év, és a közbeszéd sem szól azóta sem arról, hogy lesz-e schengeni bővítés.

— Tudna-e egy évszámot mondani, hogy ön szerint mikor következhet be Románia schengeni övezethez csatolása?

— Nem tudok évszámot mondani. Nekünk, magyaroknak jó lenne, ha már jövőre megnyílnának a határok, de az még jobb lenne, ha már holnap. De sajnos nem csak az uniós ügyek, hanem a román belpolitikai helyzet is olyan, hogy az egyáltalán nem segíti elő az előrelépést a schengeni bővítés ügyében, főleg úgy nem, hogy a sajtó révén a korrupciós botrányok híre a nemzetközi közéletbe is kijut.

— A román politikusoknak nem felelőssége a mielőbbi csatlakozás elérésén hathatósan dolgozni?

— Az a baj, hogy a román politikusok ha szót kapnak az Európa Tanácsban, szívesebben bírálják a magyarországi menekült-politikát, ahelyett, hogy ennek lehetséges megoldásaként érvelnének a schengeni bővítés mellett. Én úgy gondolom, hogy a román politikusoknak minden nemzetközi fórumon sokkal határozottabban kellene képviselniük azt, hogy igenis az uniós tagállamok álljanak a schengeni bővítés ügye mellé. A magyar delegáció ebben minden bizonnyal partnere lenne a román félnek.

— Jól látom, hogy óriási kontraszt van a helyi teljesítmények és a bukaresti politikum teljesítményei között, hiszen a helyi megvalósítások révén kész utak várják a schengeni csatlakozást, miközben a politikai akarat ehhez nem tud felzárkózni?

— Ez azért is érdekes felvetés, mert ezeknek az utaknak a megépítéséhez pályázati pénzekre is szükség volt, amit bizonyos indikátorokkal kellett indokolni. Azt vállaltuk, hogy ezen az úton és ezen a határon ennyi és ennyi ember fog átmenni, és ha nincs Schengen, akkor ez nyilván nehezen teljesíthető. Én úgy gondolom, hogy Romániának is elemi érdeke, hogy minél hamarabb megtörténjen a schengeni csatlakozás. Nem akarok cinikus lenni, de elmondanám, hogy nem volt rossz érdekérvényesítő politikája a múltban Romániának, és ha ugyanazt a gyakorlatot folytatná, akkor talán hamarabb el lehetne ezt a célt érni. Szerintem a román politikusok felelőssége, hogy mikor lesz Románia a schengeni övezet része.

Princz Csaba