Én már nem is csodálkozom igazán: tudjuk, hogy ezt a nőt sem az eszéért szeretjük, ami elmegy ilyen-olyan munkakörben, de egy miniszternél, aki ráadásként éppen arról kellene gondoskodjon, hogy valahogy elhagyjuk a bányabéka feneke alatti régiót, ami az oktatás színvonalát illeti? Az sem zavarja, hogy a gyerekek — figyelem, az a korosztály, amely még jócskán oktatásra szorulna — röhögnek a kijelentésein. Nekem már csak sírni lenne kedvem, mert pontosan látom, hogy ebben az országban éppen azok jutnak magasra, főleg ilyen olümposziba, akik teljesen és totálisan alkalmatlanok az adott feladatra. De akkor jöjjön az okosság maga. Ugyebár készülnek az országban különféle vész-szcenáriókkal. Ha bezárják az iskolát, akkor irány a digitális oktatás, amelynek ugye alapfeltétele egy sor olyan dolog, amellyel nem minden gyermek rendelkezik. Erre már rájött az okos asszony is, hiszen március óta ordítják a fülébe úgy a pedagógusok, mint a szülői platformok. S ha már tudja, akkor beszédében fel is használja. Legalábbis erre enged következtetni az a mondat, mely szerint, ha a szóban forgó gyermek olyan háztartásban él, amelyben nincsen elektromos áram, s emiatt nem tudja használni a tabletet vagy laptopot, akkor nézzen tévét. Itt álljunk meg egy pillanatra, ameddig mindenki kineveti vagy elszörnyülködi magát. S ha ez megvan, akkor vegyünk egy mély levegőt, és sirassuk el országunkat, mert ez már a vég. S nem csak az oktatásé…

Őri-Pákay Franciska