Az elmúlt hónapokban lényegesen megnövekedett a terrorcselekmények száma Európában. Nyugat-Európa nagyvárosaiban nagyon sok áldozatot követelnek a nyilvános helyeken és tömegrendezvényeken elkövetett terrorcselekmények. Bebizonyosodott, hogy a terroristák együtt haladnak a tudomány fejlődésével, eszközeik és módszereik egyre korszerűbbek, a legtöbbször sikeresen járnak el, a terrorcselekmények egyre több áldozatot és pusztítást követelnek. Ami megdöbbentő, az az, hogy a terrorszervezetek ma már komoly társadalmi háttérrel rendelkeznek, jelentős anyagi támogatásban van részük. Szakemberek szerint ma már azért könnyű terroristákat kinevelni, mert nagyon sok országban ez az a lehetőség, ahol anyagi javakhoz lehet jutni, ez a legkönnyebben elérhető megélhetési lehetőség. Elgondolkodtató viszont az, hogy Európa legfejlettebb országainak a biztonsági rendszere sincs felkészülve arra, hogy eredményesen tudjanak fellépni a terrorizmus ellen. Beszélünk a terrorizmus elleni harcról, de nem tapasztaljuk annak eredményeit. Az a Nyugat, amelyik folyton az emberi jogok tiszteletben tartásáról beszél, képtelen ezeknek a jogoknak a biztosítására. Az emberekben a biztonságérzetet legyőzte a félelemérzet, ami nem más, mint a demokrácia zsákutcája. Ma már az is eredmény, ha az állandó fenyegetettségben az emberek képesek valamilyen módon legyőzni magukban a félelmet. A legfejlettebb országokban is nehézséget jelent a demokrácia megvédése. Nagyon sok emberben még mindig erősebb a szabadságvágy, mint a szabadságérzet. Ha megkérdezzük az embereket, nagyon kevesen érzik azt, hogy van igazi politikai akarat a terrorizmus legyőzésére, mert valamilyen módon mindent felülírnak a gazdasági és a hatalmi érdekek. A terrorcselekmények is gazdasági és hatalmi érdekeket szolgálnak. Nem az értékek megvédése és azok gyarapítása a fontos, hanem a gazdasági hatalom megszerzése, még akkor is, ha az az értékek pusztításával jár. A Nyugat ott hibázott és ott hibázik ma is, hogy nem védi az évezredeken át felhalmozott értékeit: kultúráját, keresztény gyökereit, eszméit, hanem teret ad a más civilizációhoz tartozó embereknek, akik nem hajlandóak tiszteletben tartani az európai kultúrát, hanem az a céljuk, hogy azt megsemmisítsék. Meg lehet-e előzni a további folyamatokat? Mindent lehet, csak akarni kell. Akarjuk-e? Kik azok, akik akarják? Azok, akik a bársonyszékekben ülnek, nem igazán. Sokkal inkább azok, akikben ott a félelem, hogy bármikor bármi megtörténhet. Európa népei azt hitték, azt hiszik, hogy a demokrácia mindent megold. Megoldana, ha nem értelmezné mindenki a maga érdekeinek megfelelően, ha egyformán lenne fontos az egyén és a közösség, ha a többség jobban odafigyelne a kisebbségre, ha együtt lépne fel az értelem és az érzelem.