Olyan pedagógusokkal beszélgettem, akiknek a gyerekei külföldi egyetemeken tanulnak, és a mai lehetőségeknek megfelelően sikereket is elérnek, itt-ott pozitív példaként emlegetik őket. Közben szó esett arról is, hogy milyen nagy problémákkal küzd a tanügy világszerte. Egyre több oktatási szakember kezdi hangoztatni, hogy tenni kellene valamit a tananyag csökkentéséért, mert a diákok túlterheltek, ami látható módon kezd oda vezetni, hogy ott vannak ugyan az órákon, de nem sok rögzül bennük a leadott anyagból. Egy problémát úgy oldhatunk meg, hogy beismerjük annak létezését. No de mi a jelenkori oktatás-nevelés nagy problémája? Diákok, szülők, pedagógusok, oktatási szakemberek, politikusok sorolják nap mint nap, hogy mi az, ami nem jó, de senki nem tudja, mi az, amit tenni kellene, hogy jó legyen. Lehet csökkenteni az óraszámot, de mit vegyenek ki, mi az, aminek az ismerete nélkül is boldogul majd a felnőtté váló diák? Az intelligens emberre az jellemző, hogy gazdag tárgyi ismeretekkel és érzelmi világgal rendelkezik. Ennek megszerzéséhez sok tanulásra, minél több ismeret megszerzésére, harmonikus családi és közösségi életre van szükség. Az intelligens ember mindig a valóságban él, a valóság pedig nem más, mint az érző pillanatok sorozata. Az az ember, aki nincs kapcsolatban a napi eseményekkel, már fél év alatt elveszíti a kontaktust a valósággal, innen pedig a következő lépés, hogy nem az érzelmi és értelmi intelligenciája fog fejlődni, hanem a mesterséges intelligencia uralma alá kerül. Pedagógus beszélgetőtársaim belenyugodtak abba, hogy az ő gyerekeik már egy olyan élet- és gondolkodásmódot alakítottak ki, ami a szülők számára már idegen, nem is igazán tudnak beleszólni a gyerekeik életébe, már tanácsokat sem tudnak adni számukra. Ekkor jön be a képbe az, hogy az ilyen szülők, az ilyen pedagógusok — akik maguk is tudják, hogy milyen fontos szerepet töltenek be a jövő formálásában — mit tudnak adni a gyerekeiknek, a tanítványaiknak azért, hogy valóban sikeresek legyenek. A természetes intelligencia megszerzése egyre több akadályba ütközik, éppen a mesterséges intelligencia térhódítása miatt. A megoldás nem az, ha a diák kevesebbet tanul, hanem az, ha hatékonyan tanul, mert minél szélesebb körű ismeretekkel rendelkezik, annál átfogóbban, összetettebben, logikusabban látja majd felnőttként a világot. Nem vezet jóra, ha kevesebb ismerettel rendelkező szakbarbárok vagy betanított munkások nevelkednek képzett, önálló gondolkodású emberek helyett. Tanulhatnak a fiataljaink bármilyen nagy hírű külföldi egyetemeken, ha nem kapnak a diplomának megfelelő tudást. Sosem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a természetes intelligencia kérdése nem csupán tárgyi információs jellegű, hanem többrétegű: kognitív, szociális, érzelmi, fizikai és spirituális. Nagyon fontos, hogy egy személy mennyi és milyen tudással rendelkezik, milyen környezetben él, kik a barátai, kikkel veszi körül magát, elismeri-e saját maga és mások érzelmeit, és mennyire tudja azokat kezelni. Ameddig ez nem így működik, lehet vitatkozni az oktatás problémáiról, de nem biztos, hogy minden esetben az értékek kerülnek előtérbe.

Elek György