Bordás Attila, a Harag György Társulat koreográfusa, aki egyébként rendező, tánc-előadó, színész, költő és DJ, jelenleg a Harag György Társulat tagja. Az alábbiakban életéről, munkájáról kérdezzük.

— Az egyetemen számos szakon tanult, sikeresen vizsgázott, sorolni kell, hogy hány területen tevékenykedett és tevékenykedik. Honnan ez a széleskörű érdeklődés?

— Ötödik osztályos koromtól intenzíven foglalkoztam magyar néptánccal és klasszikus balettel az iskola elvégzéséig. 2010-től kezdődően több színháznál is bedolgoztam vendégművész, táncos vagy koreográfus minőségben. 2006-tól 2009-ig a bukaresti Nemzeti Színház- és Filmművészeti Egyetem koreográfia szakos hallgatója voltam, majd 2010–2012 között a Marosvásárhelyi Színművészeti Egyetem mesterképző szakán elvégeztem a színházi rendezés szakot Babarczy László osztályvezetőnél. A színpadi művészetek sokoldalúságában, ezek ötvözésében hiszek. Koreográfusként olyan színházi rendezők mellett tevékenykedtem, mint Silviu Purcărete, Novák Péter, Dragoş Galgoţiu, Ștefan Iordanescu, Theodor-Cristian Popescu, Cristi Juncu, Bács Miklós, Fazakas Misi és még sokan mások. Előadóként dolgoztam Novák Ferenccel, Gigi Caciuleanuval, Tony Gatliffal, David Zinderrel, Vava Ștefanescuval, Arcadie Rusuval, Sergiu Anghellel, Könczei Árpáddal, Orza Călinnel és más, különböző művészi szakterületeken elismert alkotókkal.

— Hogyan lett koreográfus?

— Teljesen véletlenül lettem koreográfus. Édesanyám szégyenlősnek tartott gyerekkoromban, ezért íratott be a tánciskolába, hogy oldódjak fel egy kicsit. Időközben elkezdtem amatőr színjátszó csoportokban tevékenykedni, ahol nagyon megszerettem a színházat és eldöntöttem, hogy ezt fogom csinálni. Bukaresti egyetemi éveim alatt dolgoztam színházakban, rendezők mellett.

— Több évig szabadúszóként tevékenykedett, ettől az évadtól a Harag György Társulathoz szerződött. Hogyan került Szatmárnémetibe?

— Szatmárnémetibe úgy kerültem, hogy az egyetemen kolléga voltam Bessenyei Gedő Istvánnal, aki, amikor a színházhoz került, elhívott, hogy segítsek be ebbe-abba, és ettől az évadtól leszerződtettek. Móricz: Rokonok című darabja volt az első munkám, majd Brecht Koldusoperája. Szatmárnémetiben a körülményekhez képest jó dolgozni. Én nagyon tisztelem ezt a társulatot, nagyon jó színészek vannak, jó csapat verbuválódott össze. Azt szeretem bennük, hogy nyitottak az újra, az izgalmas dolgokra, nem egy séma szerint működő társulat, hanem egy rugalmas munkaközösség, úgy érzem. Ahhoz képest, hogy milyen körülmények közt működik most a színház, a maximumot nyújtják.

— Az nem okoz nehézséget, hogy gyakran nem biztosított az anyagi háttér az előadások elkészítéséhez?

— Mindig nehézségeket okoz. Amióta itt dolgozom Szatmárnémetiben, azóta mindig gondot jelent a megfelelő anyagi háttér. Mindig a semmiből, kreativitással, rövid idő alatt kell elkészíteni az előadást. Így vagyunk most is, amikor a szilveszteri műsorra készülünk. A szilvesztert nem lehet elhalasztani. Az idő sürget, a munkát be kell fejezni.

Elek György