November 11-én, vasárnap, 13 órától, a szatmárpálfalvai református templomban megemlékeznek Teleki Blanka halálának 150. évfordulója alkalmából, és felavatják a róla elnevezett nőszövetség zászlaját.

Az ünnepi istentisztelen Bogya Kis Mária, a Szatmár-Szamos-negyedi Református Egyházközség lelkipásztora, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület nőszövetségének elnöke hirdet igét — tájékoztatott Kiss József szatmárpálfalvai református lelkipásztor, az ünnepi esemény szervezője. Az istentisztelet keretében verses-zenés műsort mutatnak be a helyi fiatalok. Teleki Blanka életútjáról, a forradalomban való részvételéről és a forradalom leverése utáni sorsáról Ács-Muhi Csilla, a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnázium történelemtanára tart előadást.

Zászlóavatás

A szatmárpálfalvai Teleki Blanka Nőszövetség Bartha Ilona kezdeményezésére az 1990-es évek elején alakult meg, tagjai húsz éve aktívan kiveszik részüket a gyülekezeti életből. Tevékenységüknek köszönhető, hogy megújult a templom és a parókia, és nem utolsósorban az, hogy a templomkertben ott áll a Teleki-család emlékműve. Bartha Ilona — aki jelenleg az egyházközség gondnoka és a Teleki Blanka Nőszövetség elnöke — kezdeményezte a nőszövetségi zászló elkészítését, és az elkészítés költségeinek a kifizetését is magára vállalta. A zászlóavató ünnepségre meghívják azoknak a nőszövetségeknek a képviselőit is, amelyek rendezvényein részt vettek a szatmárpálfalvaiak. A felavatásra kerülő Teleki Blanka Nőszövetség zászlaját Nagy Erika sárközújlaki lelkipásztor, a Szatmári Református Egyházmegye nőszövetségének az elnöke áldja meg.

Kötődés Pálfalvához

Teleki Blanka a szabadságharc bukása után a Szatmár megyei Szatmárpálfalvára vonult vissza, ahol irányítása alatt a kastély valóságos kis forradalmi központ lett: bujdosókat rejtegetett, gyűjtötte a forradalom emlékeit. Itt talált menedéket a Bem mellett harcolt Ócsai Ferenc lapszerkesztő, a Honvéd című lap kiadója is. Ugyancsak álnéven tartózkodott itt Bereczki Máté, Vasvári Pál barátja és küzdőtársa, mint a grófnő írnoka. Az asszony és lakhelye folyamatos megfigyelés alatt állt, a rendőrség végül 1851 májusában csapott le rá, a haditörvényszék szerint azért, mert otthona „búvóhely, politikai laboratórium és veszélyes mesterkedések” színhelye volt. Előbb Nagyváradra, majd Pestre vitték, az időközben szintén letartóztatott Leöwey Klárával együtt, két év vizsgálati fogság után tízévi várbörtönre ítélték. Előbb Kufstein várában, majd Laibachban (Ljubljana) raboskodott.

Elek György