A szeretetszolgálat példaképének, Árpád-házi Szent Erzsébetnek ünnepén kora délután hagyományosan rózsákkal a kezükben gyűltek össze szobránál a megemlékezők — nem véletlenül választotta immár tizenkettedik éve a Pasztorális Tanács Diakónia munkacsoportja ezt a helyet és napot az emlékezés, az ima és a szükséget szenvedő embertársaink mellett való kiállás helyszínéül, hiszen Szent Erzsébet a szolgáló szeretet mintaképe.
Árpád-házi Szent Erzsébet, a középkor egyik legismertebb szentje, akit évszázadok óta nagy tisztelet övez
A világ szentjei közül az egyik legnagyobb tiszteletnek örvendő és legjobban kedvelt példakép a több mint nyolc évszázaddal ezelőtt Sárospatakon született Árpád-házi Szent Erzsébet, aki már zsenge gyermekkorától teljesen másként viselkedett, mint az a gazdag és koronás fők gyermekeihez „illett” – a királyi asztalról ételt vitt az éhezők számára, segítette az elesetteket, a nyomorúságban élőket s ezt az áldozatos életmódot folytatta férjhez menését követően Wartburg várában is. Befogadta a zarándokokat, a koldusokat, a legszörnyűbb betegségekben szenvedőket és ápolta is őket – az udvar rosszallása ellenére férje támogatta és bátorította Erzsébet jótékony cselekedeteit, ám alig hatévnyi házasság után Erzsébet özvegy lett és gyermekeivel együtt el kellett hagyniuk a várat. Sokat nélkülözött, gúnyolták, elkergették, de béketűréssel viselte a megaláztatásokat. Városról városra járt, ahol szükség volt segítségére, dolgozott, ápolta a betegeket, megvarrta ruháikat, később pedig Marburgba költözött, Assisi Szent Ferenc harmadrendjének tagja lett, ettől kezdve egyszerű szürke köntösben járt — javait és élete hátralévő esztendeit a betegek és rászorulók gondozásának szentelte, kórház építésébe kezdett, ahová befogadta a földönfutókat, betegeket, és ő maga gondozta őket. Még középkori viszonylatban is fiatalon, alig 24 évesen halt meg 1231. november 16-áról 17-ére virradó éjszaka Marburgban — három év múlva IX. Gergely pápa pünkösdkor iktatta a szentek sorába, és sírhelye fölött, tiszteletére szentelték a marburgi székesegyházat.
Szabó Kinga Máia
(Fotók: a szerző és a szatmariegyhazmegye.ro felvételei)