Szombaton, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület második alkalommal rendezte meg a Szatmár határok nélkül református találkozót.

A történelmi Szatmár megye számtalan településéről érkeztek csoportok a Fábiánházán lévő Ecsed Ménes Lovardába, ahol második alkalommal rendezték meg a Szatmár határok nélkül református találkozót, amelyen a történelmi Szatmári Református Egyházmegye küldöttei vettek részt. Voltak, akik külön autóbuszokkal, voltak akik személygépkocsival érkeztek a helyszínre, ahol a szervezők és az egyesület önkéntesei fogadták az idősebbekből és fiatalabbakból álló csoportokat. A rendezvény jó alkalom volt egyesek számára az ismerkedésre, mások számára az újratalálkozásra.

Köszöntők, prédikációk

Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke, FIDESZ–es parlamenti képviselő Ravasz László erdélyi püspök szavaival nyitotta meg az idei találkozót: „Az Úrtól nyert minden olyan világosság, amit nem közlünk másokkal, lassanként elhalványul. Csak azért ad világosságot, hogy amivel nekünk szolgált, mi is szolgáljunk azzal másoknak.”

Az idei találkozó házigazdája Csegei István, a Szabolcs–Beregi Református Egyházmegye esperese arra a kérdésre kereste a választ, hogy: mennyire éljük meg ennek a napnak a békességét és áldását. Mert Isten az, aki áldást és békességet ad, mindkettőre nagy szükség van. Különös érzés ragadja el az ide érkezőket, hiszen Trianon egykor határt húzott közöttünk, megpróbált elválasztani minket, de a történelem során kialakult megannyi viszály és megaláztatás ellenére élünk és összetartozunk. A szétválasztott Szatmár újra az összetartozás jegyében ad életjelt magáról. A határ két oldalán élőket összeköti a magyar nyelv, a közös kultúra, a közös lelkület. A közös értékek mindig méltóságot, emberséget és tenni akarást fakasztanak, hiszen a hitre, a keresztyén értékekre, mindig bátran építhetünk. Mik ezek az értékek? Ha olvassuk a Szentírást, megkapjuk a választ: a szeretet, az öröm, a békesség, a béketűrés, a szelídség, az alázat, valamint a házastársi, a szülői és a gyermeki szeretet. Akiben ezek az értékek megvannak, jöhet bármi, történhet bármi, őket semmi sem választhatja el. Az egymásra találás öröme közösséget formál, ösztönöz és közös tenni akarást eredményez. Szellemi, erkölcsi tőkénk van magyarságunkban, reformátusságunkban és szatmáriságunkban. A történelem folyamán annyi balsors érte nemzetünket, itt az idő, hogy közösen, együtt serénykedve magyarként, reformátusként tegyük dolgainkat.

Ft. Csűry István, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében az ébredésre hívta fel a figyelmet. Ebben a gyülekezetben, a szatmáriak közösségében hangzik el Istennek csodálatos üzenete, azért, hogy fölserkentse a hallgatókat. Itt mondja el azokat a gondolatokat, amelyek a múltban életet adtak azoknak, akik a halál mélységes medrében szenvedtek, és reményt adnak most számunkra is, amikor egy bizonytalan, széthúzó és egymástól eltávolodó világban élünk. Ébredni kell — hangzik el az üzenet. Ébredni kell, mert észre kell venni, hogy egy értéktelen világban vagyunk. Mert a sodrásban, a rohanásban könnyen elveszíthetjük emberi értékeinket. Észre kell venni, hogy egymásra figyelve, egymás kezét fogva, egymást kiegészítve lehetne jobban, szebben élni, hitben gazdagodni, lehetne úgy élni, ahogy emberként szokás. Az az álom, ami kecsegtet és megkísért minket, az a fajta életösztön, ami a külvilágból még bátorítást, segítséget is kap, nincs a javunkra. Minden tehetetlenségnek, minden hátralépésnek, minden eredménytelenségnek az az oka, hogy elérhetetlen álmok rabjai leszünk, hogy távol keressük azt, ami ott van a közelünkben. Ezért ébredjünk, és ébresszünk másokat is.

Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke igehirdetésében arra figyelmeztetett, hogy próbáljunk meg közösségben élni egymással és Istennel. Gyakran hallunk ma sikertörténetekről, amelyeket példaértékűeknek tekintünk és mi is arra törekszünk, hogy hasonló sikereket érjünk el. Ezek a kísérletezések azok, amelyek gyakran a tévútra vezetnek. Olyan népek, olyan közösségek, olyan családok sikertörténetei ezek, amelyekről kiderül, hogy „sötétségben ülnek a halál árnyékában”. Ma is énekeltük: „megbűnhődte már e nép”. Tudjuk mit jelent szenvedni, tudjuk mit jelent rabláncba verve élni. Azt is tudjuk, hogyan lehet megszabadulni a szenvedésektől. Mert szenvedéseink oka az, hogy megszegtük a törvényeket és letértünk az igaz útról. Kikiáltottuk a függetlenségünket és egyedül maradtunk. Ma már hiányzik belőlünk az egymásért való tenni akarás, az igyekezet, az odaadás, az egymásra figyelés és az egymást megmenteni akarás. Amint azt Csűry István is hangsúlyozta: Ébredjünk és ébresszünk másokat is!

Állampolgársági eskütétel

A találkozón ötvenhárom romániai magyar tette le az állampolgársági esküt az egyszerűsített honosítási eljárással. Ez alkalommal Stefka István, a Magyar Hírlap főszerkesztője mondott beszédet, ismertetve a kettős állampolgárságról szóló törvény elfogadásának rögös útjait. Az ötvenhárom új magyar állampolgár eskütétele után felcsendült a Himnusz és a Szózat. Az új magyar állampolgárok bátran jelentették ki, hogy ők az „itt élned, halnod kell” alatt a szülőföldjüket érzik, azt a földet, amit egykoron határral választottak el az anyaországtól, de ők ezt a határt ma is rabláncnak tekintik. A továbbiakban egyházi, ifjúsági és szórakoztató csoportok és együttesek léptek színpadra. Romániai részről jelen volt a Református Gimnázium, Szatmárnémeti egyházközségei, a nagykárolyiak, a börvelyiek, a gencsiek, az óváriak, a szatmárpálfalvaiak, az ombodiak, a pettyéniek, valamint Kolcs község településeinek a küldöttei. Az RMDSZ politikusai közül Erdei D. István parlamenti képviselő volt jelen.

Elek György