A Szatmár Határok Nélkül találkozónak idén is Nagyecsed s azon belül Magyarország egyik legnagyobb református temploma adott otthont — az emlékéremmel kitüntetett Kovács Jenő nagykárolyi polgármester hangsúlyozta: legyünk büszkék szatmáriságunkra!

A Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület megalapításától arra törekedett, hogy hittel, reménységgel és szeretettel összetartsa, közös érdekeik érvényesítésében pedig segítse a Magyarországon és a Partiumban, azaz a történelmi Szatmárban élő reformátusokat — határtalan összefogásuk legrangosabb eseménye pedig a Szatmár Határok Nélkül Református Találkozó, melynek szombaton ismét Nagyecsed adott otthont. A kisváros nemcsak Magyarország egyik legnagyobb református templomának a városa, de az egykori Ecsedi-láp „fővárosa” is, mely országos hírnevét, dicsőségét és fényét várának köszönhette — és a Báthoriaknak, közülük is főként az 1555-ben Erdődön született imádkozó főúrnak, főispánnak és országbírónak, a történelem által „zsoltáros” jelzővel illetett Ecsedi Báthori Istvánnak.

A hetedik alkalommal megszervezett református találkozó — melyet még különlegesebb hangulatúvá tett a reformáció 500. és a magyar reformáció 450. évfordulója — a hagyományokhoz híven istentisztelettel vette kezdetét: a hatalmas templomot szinte zsúfoltságig megtöltötték az ünneplők és zarándokok, köztük a Dabolcról, Börvelyből, Szamosdaráról, Kolcsról, Nagykárolyból és környékéről, valamint Szatmárnémetiből érkezett hívek. A „református himnusz”, azaz a XC. zsoltár eléneklését, az apostoli köszöntést és a könyörgést követően elsőként Forró László, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület főjegyzője hirdette az igét. „A reformáció 500., a magyar reformáció 450. évében illő számot vetnünk önmagunkkal, de nem a múltbeli dicsőségeket felsorolva, sokkal inkább azt boncolgatva, milyen helyzetben is vagyunk ebben a mai, „csak magamra számíthatok” mentalitású világban. Az Isten hasonlatosságára teremtett embert sikerült olyan jól lebutítani, hogy már alig hiszi: nincs egyedül, ott van mellette Isten. Már alig hiszi, hogy a kegyesség mindenben jó és hasznos — mert már nem is tudja talán, mi a kegyesség, az istenfélelem. Hát az, amikor átadom a helyemet valakinek, akit tisztelek; átadom Istennek, és elismerem: Ő az Úr. De akit arra neveltek kiskora óta, hogy ő a különb és a tökéletes, az soha nem fogja elismerni, hogy létezik nála különb és tökéletesebb; az soha nem adja át a helyét senkinek. Mert a kegyesség az: átadni a helyemet Istennek — de a lebutított verziójú ember nem adja át, mert nem érti: Isten nem csak elvesz, hanem ad: örök életet, szabad akaratot. De aki át tudja adni a helyét, az tudja: jó az Isten, jót ád” — fogalmazott.

Az igehirdetés szolgálatát folytató dr. Fekete Károly, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke az Istennel töltött csend fontosságát emelte ki: „Isten a mi oltalmunk és segítségünk, s ha Isten velünk, kicsoda ellenünk? Isten jelenlétének következménye, hogy védelmet ad, ami erősebb annál, mint amit a lebutított vagy túlokosított ember létre tud hozni. Hányszor fordult elő, hogy Isten megvédett téged? Gondolkozz csak el! Igen, fontos elismerni mindenkor: Ő tette, és nem az én ügyességem. 'Csendesedjetek, és ismerjétek el, én vagyok az Isten' — józanító mondatok ezek. Aki igazán ismeri a reformációt, az tudja: nem az odamondással, vagdalkozással indult öt évszázaddal ezelőtt, hanem azzal, hogy voltak, akik elcsendesedtek, átgondolták és elismerték, hogy Isten a dicsőség. Egyedül a vesztembe rohanok — Istennel sikerül minden. 'Itt állok, másként nem tehetek' — ma sincs ez másként. Csak ami/aki az Istennel töltött csendből táplálkozik, az a jövő záloga” — mondta, hangsúlyozva azt is: életünk reformációjához, megújulásához nélkülözhetetlen megszólítanunk Jézust, mert csak annak van erős vára az Istenben, aki megszólítja egyszülött Fiát is. Az igehirdetéseket követően — melyek közben Szalay Kont, a magyarországi Szatmári Református Egyházmegye esperese, Fábián Csaba nagyecsedi lelkipásztor, Király Lajos, a partiumi Szatmári Református Egyházmegye, Tolnai István, a Nagykárolyi Református Egyházmegye esperese, valamint dr. Gaál Sándor, a nyírségi esperes szolgált igeolvasással — elsőként Kovács Sándor országgyűlési képviselő köszöntötte a jelenlévőket, ünnepi gondolatait a „zsoltáros” Ecsedi Báthori István személye és a főúr Istentől kapott bölcsessége, reformációt s magát a Vizsolyi Bibliát védelmező ereje köré építve. Kovács Lajos polgármester arra mutatott rá: a mai nagyecsediek 450 év hagyományával most is hűen őrzik a reformációt, melynek magvai jó talajra hullottak anno az Ecsedi-láp területén. „A magyar reformáció egyik ősfészke Szatmár vármegye volt, és a Kárpát-medence első magyar zsinatának, az 1545-ös erdődi zsinatnak a pontjai a mai napig hatással vannak a reformátusságra, de az összmagyarságra is” — hangsúlyozta Fülöp István, a Reformátusok Szatmárért Közhasznú Egyesület elnöke.

Az egyesület évente kétszer adja át világi és egyházi személyiségeknek a református egyház javára kifejtett önzetlen tevékenységükért a szatmári születésű Milotai Nyilas István egykori püspökről elnevezett emlékérmet — amelyet szombaton Kovács Jenő nagykárolyi polgármester, a Nagykárolyi Református Egyházmegye főgondnoka, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület és az Erdélyi Református Egyház zsinati tagja vehetett át közéleti és egyházi tevékenységéért, melyek közül kiemelkedő a belvárosi gyülekezet közösségi épülete, valamint az épülőfélben lévő kertvárosi református templom és Kálvin Központ. „Büszke vagyok arra, hogy szatmári vagyok. Büszke vagyok a szatmári szilvára és pálinkára, a szatmári néptáncokra, mindarra, ami szatmári. De ha mi, szatmáriak nem vagyunk büszkék szatmáriságunkra, ne várjuk el, hogy a székelyek vagy a dunántúliak tiszteljenek bennünket és Szatmárt! Legyünk büszkék Szatmárra!” — mondta az emlékérmet átvevő, nemcsak munkabírásáról, de realitásérzékéről és tisztánlátásáról is legendás Kovács Jenő.

A templomi ünnepséget követően — melyet a Nagyecsedi Református Egyházközség Énekkara és a Szabó Soma karnagy vezette Szabolcsi Szimfonikus Zenekar szolgálata színesített — a hagyományok szerint zászlós felvonulás indult a templomtól a Vásártérig, ahol késő estig különféle kulturális programok zajlottak a színpadon, a múzeumban pedig megnyitotta kapuit a Szatmár vármegye egyházi kincseiből válogatott kiállítás is.

Szabó Kinga Mária