Távoli rokonainkról, az udmurt nyelvrokonainkról szóltak szombaton Nagykárolyban. A Szent László Közösségi Házban lelt otthonra a Rekettye Kulturális Egyesület Esztendőtől esztendeig című sorozatának kikelet havi alkalma. Ezen Demeter Petrova Anasztázia udmurt nyelvész szólt népe kultúrájáról a több mint százfős hallgatóságának.

Demeter Miklósné vetített képes előadásával kezdődött a szombat délutáni rendezvény. Beszélt nyelvrokonainkról, akik Oroszország Udmurtia államában élnek — immár kisebbségben. Vélhetően félmillióan lehetnek, de elmondása szerint egyre inkább öntudatra ébrednek, így valószínűleg megmarad a nyelvük, a kultúrájuk. Az udmurtok énekkedvelő népnek tartják magukat, míg úgy gondolják, hogy rokonaik, a marik inkább táncos közösség. Az udmurtok mézszerető nép, van is egy sajátos méhfajta, amelynek latin elnevezésében is benne van az udmurt kifejezés. Az udmurtok közössége tulajdonképpen két részre osztható, az északiakon elsősorban az orosz, a délieken pedig a tatár hatás érződik — mondta el Demeter Petrova Anasztázia. Mindez például a népviseletben is megfigyelhető — az északiaknál a piros és a fehér dominál, míg a délebb élőknek színdúsabb a hagyományos viseletük. Az udmurtok egyébként is nagyon szeretnek szőni — ebbéli tudásukra igen büszkék.

Az előadó a kulináris kultúrájukról is szólt — az egyik ételük szerte az orosz konyhában igen kiemelt, különleges szerepnek örvendhet. De lányaival, Gyöngyivel és Katával, illetőleg férjével, Demeter Miklóssal meg is szólaltatták az udmurt dalokat. És persze táncokat is előadtak, mi több, ezekbe bevonták a rekettyéseket is. Adott pillanatban több mint százan körtáncoltak. Kézműves-foglalkozásokat is tartottak — kitértek az udmurt szövésre is —, továbbá különösen szép, sőt, szerencsehozó bojtot és bojtbabát is fontak. Puliszkát, udmurtosan elkészítettet is lehetett enni.

Az alkalom persze táncházba csapott át — késő estig járták az udmurt mellett a magyar táncokat.