A jó hangulatú túráról Gyávol Judit sorai és Bartha Botond – Zsolt fotói mesélnek:

„Könnyű dolga volt a túrázóknak, mivel a túravezető előző nap feltérképezte a terepet, így a pontos túraútvonal mellett azt is láthattuk, hogy hol lesznek sárosabb részek, illetve tudtuk, hogy a parkolásra is figyelnünk kell az útjavítások miatt.
A szokásos gyülekezőhelyünkön már látszott, hogy sokan érdeklődtek a túra iránt, valamint az is, hogy ismét sok ismerős örült a viszontlátásnak kicsiktől, nagyokig. A négylábú útitársak száma is megnövekedett, ahogy az újonnan jött tagoké is. Miután mindenki eldöntötte melyik pajtásával szeretne utazni, a megbeszélt időpontban sikerült induljon is a csapat autókkal a túraútvonal kezdetéig, ami a Tamásváralján található kocsma, fiatalabbak kedvéért pizzázó volt. 

A piros ponttal jelzett úton haladva hamar elhagytuk az aszfaltot és megkezdtük az emelkedést a Várhegy felé. A nagy létszám miatt meg-megállt a csapat kisebb időre bevárni mindenkit, de ezt leszámítva folyamatosan és jó tempóban haladtunk, a gyermekek is meglepően ügyesen bírták a meredekebb emelkedőket is. Az utat a kutyusok szaladgálása, játéka és olykor lelkes ugatása tarkította. A Várhegyhez felérve megismerkedhettünk Tamásvár utolsó romjaival, majd folytattuk utunkat leereszkedve a Várnyereg felé. Bár nem volt verőfényes napsütés, a kilátóról így is látszottak a környező dombok, települések. A Nagykormos csúcsra felmászva nem is hiányzott a nap, mindenki bemelegedett a túra legmeredekebb emelkedője közben. A Kormos nyerget érintve volt kellő nagy terület és a köveken ülőhely ahhoz is, hogy meguzsonnázzunk, pihenjünk, beszélgessünk, fotózkodjunk.

Innen már többnyire lefelé vezetett az utunk. Érezhető volt, hogy a gyermekek kedvence az ereszkedés, sorra előzték meg a felnőtteket és a sárosabb területeken bár lassult a tempó, itt is ügyesebben boldogultak, bátrabban mentek komolyabb elcsúszások nélkül, igaz, ezt a cipők és nadrágok tisztasága bánta a szülők nagy örömére. 
Az aszfaltra visszaérve mindenki lerázhatta magáról a felgyűlt dagonyát és a háromórás túra után a pizzázónál minden ügyes kisbakancsos megkaphatta a pontgyűjtő füzetére a napi túráért járó jutalmat. Öröm volt, hogy új pontgyűjtő füzetek is előkerültek azok számára, akik idén most jöttek először kisbakancsos túrára, de olyan kis túrázó is akadt, aki most először csatlakozott az EKÉ-s kisbakancsosok csapatához. Minden gyermek megérdemelte a dicséretet, hogy a 6,5 kilométert a körülbelül 300 m szintkülönbséggel ügyesen teljesítette. A búcsú előtt már többen is azt beszélték, hogy várják a viszontlátást a jövő héten megszervezésre kerülő újabb kisbakancsos túrán.”