Szerencsére nem túl gyakran, de lapunk hasábjain is rendszeresen megjelennek eltűnt személyekkel, keresésükkel kapcsolatos felhívások — amelyek egy ilyen ügybeli nyomozás utolsó fázisai közé tartoznak. Az eltűnés bejelentését követően ugyanis a hatóság előbb a keresett személy közeli, majd távol(abb)i rokonságát, barátait, ismerőseit, szomszédait járja végig, s amennyiben semmilyen használható információt nem kapnak (vagy a kapott információ érvényét vesztette), akkor kérik a lakosság segítségét. Tavaly a Szatmár Megyei Rendőr-felügyelőség munkatársai 140 eltűnési ügynek tettek pontot a végére — s ezek közül 76 esetben gyermek/kiskorú volt az, akit kerestek, illetve meg is találtak.

Mint hangsúlyozzák, a gyermekek/kiskorúak eltűnései kivétel nélkül önszántukból, és nem külső kényszerítő körülmények, erőszakos cselekmények nyomán történtek, hanem ilyen vagy olyan okok miatt „indultak világgá” otthonról, a nevelőintézetből, családi típusú nevelőotthonból. Ugyanakkor arról sem szabad megfeledkezni, hogy az eltűnések/elszökések okai között számos olyan tényező szerepel, amivel a gyermek/kamasz nehezen küzd meg, például a kortársai csúfolódásával, bántásával, iskolai eredmények miatti szorongással, családi konfliktusokkal (beleértve a szülőkkel, nevelőszülőkkel való veszekedéseket épp az iskolai eredmények miatt), intézeti körülmények, szabályok elleni lázadással, életkori szorongásokkal és félelmekkel, de az eltűnést kiválthatja a kalandvágy, a túlzott kontroll alóli menekülés, a tiltott dolgok kipróbálásának vágya, a családon belüli erőszak, bántalmazás, elhanyagolás, nyomasztó családi légkör is — vagy lehet épp segélykiáltás a figyelemért, szeretetért. Akármi is legyen a kiváltó tényező, az elszökő, „világgá menő” gyermekek olyan fokozott veszélynek vannak kitéve, amit ők sokszor fel sem tudnak mérni, kíváncsiságuk vagy éppen érzékeny, instabil lelkiállapotuk pedig olyan helyzetekbe sodorhatja őket, melyekben könnyen áldozattá válhatnak — s ez utóbbi sajnos fokozottan érvényes az intézetekből, nevelőotthonokból elszökött kamaszokra, akik még kiskorúak ugyan, de már van személyi igazolványuk (ami például jelentősen megkönnyíti a külföldre szállításukat az emberkereskedők, szexuális kizsákmányolók számára, s miután egy kiskorú az ország határain túlra került, már sokkal nehezebb a nyomára akadni, kiszabadítani).

A rendőrség ezen összesítésében is hangsúlyozza: minden gyermek- és fiatalkorú eltűnése kiemelt fontosságú ügynek minősül, ugyanakkor felhívják a szülők, nevelőszülők figyelmét arra is, hogy azonnal jelentsék a gyermek/kiskorú elszűnését-szökését akár a legközelebbi rendőrőrsön, akár a 112-es egységes segélyhívón — ugyanis a közhiedelemmel ellentétben a rendőrség a bejelentést követően azonnal elkezdi a keresést, és nem vár 24 vagy 72 órát, mint a felnőttek esetében.

Szabó Kinga Mária