Tapsvihar, könnyek és gyász. Szülővárosában, Nizzában kedd délelőtt eltemették a péntek éjjel elhunyt Jules Bianchit. A szertartáson az autósport világának számos képviselője megjelent.

Utoljára 1994-ben fordult elő, hogy a Forma–1 mezőnye egy bajtárs temetésére volt hivatalos, aki egy versenyen elszenvedett baleset következtében veszítette életét. Ayrton Senna és Roland Ratzenberger elvesztése után két évtizeddel most ismét gyászol a királykategória és az autósport világa. Jules Bianchi a 2014. október 5-én történt szuzukai bukása után kilenc hónappal veszítette életét szülővárosában, Nizzában, ahol hazaszállítása óta kezelték. Kedd délelőtt pedig ugyanott kísérte őt utolsó útjára a feketébe öltözött tömeg. A szertartásra a Saint-Réparate katedrálisban, valamint a szurkolók és a média számára a templom előtti Rossetti-téren került sor. A templom bejárata mellett két oldalt egy-egy, Bianchit Marussia-overallban, bukósisakot tartva ábrázoló portrét helyeztek el, melyek alá számos gyertya és koszorú került. Nem sokkal 10 óra után érkezett meg a gyászmenet: Bianchi koporsóját barátok és családtagok vitték be a vállukon a templomba — az összegyűlt több száz ember óriási tapsa közepette. A helyszínen számos F1-es és az autósportban érdekelt személyiség megjelent. Beszámolók szerint ott volt számos honfitárs, így Romain Grosjean és tévés riporter neje, Marion Jolles, a Bianchit gyerekkora óta ismerő Adrien Tambay, a volt F1-es versenyző Patrick Tambay fia, továbbá az egyszeres futamgyőztes Olivier Panis, a négyszeres világbajnok Alain Prost, valamint a McLaren versenyigazgatója, Éric Boullier. De fekete napszemüvegében feltűnt a címvédő Lewis Hamilton, csapattársa, Nico Rosberg, valamint Sebastian Vettel, Felipe Massa, Jenson Button, Adrian Sutil, Daniel Ricciardo, Danyiil Kvjat, Marcus Ericsson, valamint a GPDA (a versenyzők érdekvédelmi szövetsége) elnöke, Alexander Wurz is. Az FIA-t elnöke, Jean Todt képviselte, a francia államot pedig a sportminiszter, Thierry Braillard.

Patrick Tambay, a franciák kétszeres futamgyőztese még a temetés előtt nyilatkozott a Radio Monte Carlónak. „Jól ismertem Jules-t, majdnem egykorú a fiammal, Adriennel, együtt gokartozva nőttek fel. Számtalanszor versenyeztek egymással Brignoles-ben, később a Forma–3-ban is. Bianchit igazi győztes mentalitás jellemezte, de sajnos a Forma–1-ben soha nem kapta meg a lehetőséget arra, hogy jó autót vezessen. Biztosra veszem, hogy ő lett volna Kimi Räikkönen utódja a Ferrarinál. Sajnos már nem élhette meg. Jules személyében óriási veszteség érte a Forma–1-et” — fogalmazott.

A mai gyász most a versenypályán kívül is összehozta a Forma–1 közösségét — egy szomorú alkalomból. Tambay ugyanakkor kiemelte: a 25 esztendős tehetség elbúcsúztatása után a sportág vezetőinek ismét a biztonság növelésére kell irányítaniuk figyelmüket. „Ha az érzelmek lecsillapodnak, újra föl kell tennünk a kérdéseket a balesete körülményei kapcsán. Számomra nyilvánvaló, hogy voltak hibák, de sok múlt a szerencsétlen időzítésen is. Ezen viszont most nincs értelme vitázni. Most Bianchira kell gondolnunk” — mondta az egykori versenyző.