Munkahelyén ünnepelték csütörtökön a romániai Dakar-specialista Gyenes „Mani” Emánuelt, akit tapssal és egy hatalmas tortával vártak négy nappal azután, hogy Argentínában véget ért a világ legnehezebb terepralijának 2016-os kiírása, ahol Mani a 14. lett.

Az Andok-hegység egyik magas gerincét ábrázoló, mintegy 50 kilós csokis, meggyes tortával és vastapssal fogadták csütörtökön az Autonet szatmárnémeti székhelyén a munkatársai az Argentínából hazatérő Gyenes „Mani” Emánuelt. Az esemény most már talán hagyománnyá válik, hogy ünnepi fogadtatásban részesítik a világ egyik legjobb terepmotorosát, aki idén a Dakar-rali motoros kategóriájában a 14. helyen zárt, maga mögé utasítva rutinos ellenfeleket, mint például a spanyol Jordi Viladomsot, a francia David Casteu-t vagy a holland Frans Verhoevent.

Maninak az elmúlt években is hasonló fogadtatásban volt része, az idei viszont azért volt különlegesebb, mivel romániai versenyző még soha nem zárt a Dakar-rali több mint három évtizedes történelmében a legjobb tizenöt között. Ráadásul a 2016-os kiírásra először neveztek egy százszázalékos szatmári csapatot. Mint ismeretes, az Autonet Motorcycle Team tagja volt Mani két szerelője, Oláh László és Rácz Szabolcs.

Fájdalomcsillapító

„Nagyon hamar eltelt ez a két és fél hét. Korán kellett kelleni, hosszúak voltak a versenynapok, és utána kevés idő volt az alvásra. Ez is megviselt minket, a végére nagyon elfáradtunk” — kezdte az ünnepi fogadtatást követő sajtótájékoztatón Mani, aki mesélt az idei verseny élményeiről. „Az első napokon hosszú versenytávok voltak, de erőnlétileg nem voltak megerőltetőek, és a versenygépet sem viselték meg ezek a szakaszok. Számomra Bolíviában kezdődtek a nehézségek, amikor az Andokban 4600 méter magasságban versenyeztünk. A légnyomás és a ritka levegő miatt fejfájásom is volt, még az orvosi sátrat is meglátogattam fájdalomcsillapítóért. Ez sajnos a gyorsasági szakaszokon mért időeredményen is látszott. Amikor visszatértünk Bolíviából Argentínába, már sokkal jobb volt, jobban éreztem magam. Igaz, a második hét nagyon nehéz volt, hiszen a távok ugyan rövidebbek voltak, de apró szemcséjű homokos vidéken, 40 Celsius fok melegben motoroztunk. Ráadásul egy hibát is elkövettem az egyik napon, amikor a speciális napellenzős motoros szemüvegemre ráfröccsent a benzin, és nem tudtam azt használni. Így a normál szemüveget voltam kénytelen használni, és ezzel alig láttam, hiszen visszavert a homokról a fény. Nem lehetett a szintkülönbségeket megkülönböztetni, és az akadályokat is nehezen lehetett észrevenni. Itt is rengeteg időt veszítettem, ezután lett oda az első hely a maraton osztályban is” — mesélte a maraton géposztály 2011-es és 2015-ös győztese, aki idén a második lett ebben a kategóriában. Románia legjobb motorosa ugyanakkor már a jövő évi Dakar-terveit is szövögeti, hiszen elárulta, hogy legközelebb már nem fog a maraton géposztályba nevezni azért, hogy jobban felszerelt motorkerékpárral álljon fel a rajtvonalhoz. „Az idei versenygéppel nagyon meg voltam elégedve, nem voltak műszaki gondjaim, remekül ment. Csupán a felfüggesztés nem tetszett, de azon nem módosíthattunk, mert akkor nem nevezhetem volna a maraton géposztályba. De a következő Dakar-ralin már nem akarok ebbe a kategóriába menni, inkább nevezek a szuper produkciós szériába, hogy több lehetőségem legyen a menet közbeni módosításokra, javításokra. Terepversenyen nagyon sokat számít a motorkerékpár felfüggesztése, értékes perceket lehet ezzel nyerni” — folytatta.

Árvíz és hőség

Mani beszélt a többszöri útvonal-módosításokról és a többszöri, korai futamleintésről is, amely alaposan megkavarta idén a kártyákat az összetett táblázatban. Talán még nem volt ilyen Dakar-rali, amikor körülbelül öt napon hívták le korábban a gyorsasági szakaszról a pilótákat. Sőt, a prológot követő 1. versenynapot még az első kilométerek után lefújták a szakadó eső és az árvíz miatt. „Elég sok volt a zűrzavar ezeken a napokon, hiszen a versenybírók nem tudták egységesíteni az időeredményeket. Az első versenynapon például tíz motoros végig tudott menni a szakaszon, utánuk áradt ki az a patak, amin át kellett volna megyünk. Az utolsó héten pedig a nagy meleg miatt állították le idejekorán a versenyt. Mi, az első húszban még nem szenvedtünk annyira a meleg miatt, mert mire tetőzött a hőség, addigra kijöttünk a kopár vidékről. Azonban azok, akik egy órával utánunk indultak, 40–45 Celsius fokos melegben jöttek. Őket 90 kilométer után lehívták a gyorsaságiról, minket féltávon, 250 kilométernél állítottak meg, de körülbelül tízen elmentek a célig. Így teljes volt a zűrzavar, hiszen nem volt semmi támpont a versenyidők meghatározására” — mondta.

A pilóta szerint egyébként már esélye sem volt arra, hogy megnyerje idén is a maraton géposztályt, miután a 10. napon elvesztette a vezető pozíciót a táblázatban. A portugál Mario Patrao gyors volt, ráadásul a kezére játszott a spanyol Laia Sanz is. A 30 éves katalán hölgy az utolsó előtti napon mintegy 300 kilométeren tartotta maga mögött Manit, hatalmas port vert fel maga mögött, így a szatmári versenyzőnek esélye sem volt az előzésre. „Itt is nagyon sok időt vesztettem, mire sikerült elmennem mellette, már nem tudtam ledolgozni semmit a hátrányból. Az utolsó napra így 4 perc hátrányba kerültem Patrao mögött, és a 180 kilométeres gyorsaságin ezt nem lehetett ledolgozni. Akkor már minden kártyát kijátszottunk, és ilyenkor a biztonságra törekedünk, hogy beérjünk a célba” — tette hozzá.

Menne a vb-re

A hírportálunk kérdésére Mani elmondta, hogy nehéz lesz kiegyenlíteni a szlovák Stefan Svitko eredményét, aki privát pilótaként (akárcsak Mani) az összetett táblázatban a második helyen zárt. „Versenyeztem vele egy alkalommal Magyarországon, akkor ő lett az első és a második. Ő inkább motokrossz specialista, én az endurót szeretem. Amúgy alkatra is erősebb, és talán több a tapasztalata is. Nem tagadom, hogy jobb pilóta nálam. Gratulálok neki, igazán remek eredmény, hogy gyári csapatok versenyzőit legyőzve állhatott dobogóra. Nem tudom, ha egyszer sikerül majd nekem is elérni ezt az eredményt” — véli Mani. A Szatmári Friss Újság kérdésére válaszolva beszélt idei nagy tervéről is, hiszen úgy érzi, eljött az ideje annak, hogy végig vigyen egy tereprali világbajnoki idényt. „Minden évemet azzal az elhatározással kezdem, hogy benevezzek a vb-re, de eddig soha nem jött össze. Korábban eljutottam egy-egy futamra, de egy idényt soha nem vittem végig. Úgy érzem, hogy most jött el az ideje annak, hogy a vágyamat teljesítsem. Most felkészült vagyok, jó a motorom is, hiszen ezzel a KTM-mel, amivel a Dakaron voltam, a vb-re is mehetek. Öt fordulós az idény. Erről viszont még tárgyalni kell a támogatóimmal, de a következő hetekben talán döntés születik erről is” — folytatta.

Köszönetek

Mani megköszönte a szatmáriak támogatását és biztatásait, külön megköszönte a munkatársainak azt, hogy videóüzenetet küldtek neki ott tartózkodása idején, illetve köszönetet mondott szerelőinek is. „Szabi és Laci hamar alkalmazkodtak a körülményekhez. Nagyon jó munkát végeztek, habár én sem okoztam nekik sok fejtőrést, hiszen egyik nap sem törtem szét a motort — jegyezte meg mosolyogva Mani. — Igaz, az egyik nap bukfenceztem a motorral, de szerencsére nem sérültem meg és a versenygépem is egészbe maradt. Szabinak és Lacinak is nagyon nehéz volt ez a két hét, hiszen nagyon sokat utaztak. Volt, hogy én korábban megérkeztem a gépparkba, mint ők” — mondta Mani, aki még néhány nap pihenőt kért a cég vezetőitől, míg ismét munkába áll.

Pesek Attila