Míg otthon a szülők befolyásolni tudják a gyerekek táplálkozási szokásait, addig az intézményi kereteken belül ez egy kicsit bizonytalanná válik. Éppen ezért nem árt, ha odafigyelünk arra, mi kerül abba az uzsonnás dobozba. Papp Evelin szerint azáltal, hogy odafigyelünk a prevencióra, számos krónikus megbetegedést megelőzhetünk, mint például a cukorbetegség vagy a szív- és érrendszeri megbetegedések. A gyermekkori elhízás igen veszélyes közegészségügyi problémának számít, mely felett nem szabad szemet hunyni. Iskoláskorban a megevett ételek és megivott italok intenzíven hozzájárulnak az izom-, csont- és idegrendszer fejlődéséhez, ezért a lehető legoptimálisabb módon kell hozzájárulni a csemeték fejlődéséhez. A táplálkozási szokások gyökerei a gyerekkorig nyúlnak vissza, s ezt nagyban befolyásolja a környezet, leginkább a szülők táplálkozási magatartása szolgál követendő példaként. Serdülőkorban igen kényes dologgá válik az étkezés, ugyanis a gyermekekben testi és lelki változások indulnak el. A megfelelési vágy, testképzavar, önértékelési zavar gyakori, és sokan különböző táplálkozási irányzatokkal kísérleteznek. Ha drasztikus változást veszünk észre gyerekünkön, mindig forduljunk szakemberhez, hangsúlyozza a dietetikus.

A gyermekek közel fele a reggeli elfogyasztása nélkül kezdi a napját, ami több szempontból problémás lehet: nehezebbé válik az órákon való koncentrálás, a vércukorszint ingadozhat, nem lesz elegendő energiájuk a nap első felében. Megfelelő választásnak bizonyulnak a zabpehely-joghurt-gyümölcs, illetve házi sós túrókrémek zöldségekkel, teljes kiőrlésű kenyérrel — ajánlja a dietetikus.

„Igyekezzünk olyan harapnivalót csomagolni a gyermek számára, mely hűtés nélkül is eláll, de ugyanakkor kielégíti a növekvő szervezet igényeit: nyers zöldségek (répa, paprika, karalábé, uborka) alacsony zsírtartalmú sajttal, gyümölcsök diófélével, a teljes kiőrlésű lisztből készült muffin jó csemegének számít. A nyers zöldségek és gyümölcsök hozzájárulnak a gyermekek C-vitamin-bevételéhez, mely különösen fontos a hidegebb hónapokban, így nő az ellenálló képességük a betegségekkel és fertőzésekkel szemben. A hagyományos szendvicsek helyett próbáljuk meg csökkenteni a feldolgozott húsfélék fogyasztását, és kezdjünk el nyitni a vinetta-, zöldfűszeres túró-, avokádókrémek, csicseriborsó- vagy babpástétomok felé. Ha mégis feldolgozott húst kér a csemete, az legyen fehér húsból készült sonka, melynek minél magasabb a hústartalma, de akár variálhatjuk a fehérjeforrást mozzarellával. Természetesen ezt az összeállítást érdemes kiegészíteni tetszőleges zöldségekkel. Ha az iskola meleg ebéddel szolgál, akkor különösen fontos, hogy az okos tányér szerint építsék fel a tányérjukat: negyed tányér fehérjeforrás (halfilé, csirkemellfilé vagy más hús, grillsajt stb.), negyed tányér szénhidrátforrás: krumpli, rizs, kuszkusz, teljes kiőrlésű tésztafélék, a maradék fele pedig zöldségek a kínálat szerint.”

Végezetül a szakember elmondta, hogy folyadékpótlásként megfelelő a szénsavas vagy szénsavmentes ásványvíz, a teák vagy a természetes gyümölcslevek. Ha lehetséges, az étkezések legyenek mindennap ugyanabban az időpontban, így rendszerezve a gyermekek táplálkozását. Gyerekek esetében a három fő- és két kisétkezés az ajánlott, de ez gyerekenként eltérhet.

Kallós András