Az írás feltalálása éppen feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mert nem gyakorolják emlékezőtehetségüket — az írásban bizakodva ugyanis kívülről, idegen jelek segítségével, nem pedig belülről, a maguk erejéből fognak visszaemlékezni… — hirdette Szókratész. Az ókorban valóban azok számítottak tanult embereknek, akik minél több ismeretet tartottak észben, elég, ha csak arra gondolunk, hogy Homérosz sem írta le, hanem megénekelte az Iliászt és Odüsszeiát. A vak Homérosz több tízezer hexaméteres és pentaméteres sorának észben tartásához szükség volt emlékezőképességre, megkérdőjelezhető, hogy az írás elterjedése után léteztek-e Homéroszhoz hasonló emlékezőképességgel rendelkező emberek. Tény, hogy az ókorban is kevés olyan ember volt, aki az Iliászhoz és az Odüsszeiához hasonló tudásanyagot észben tartott, de az is elgondolkodtató, hogy több száz évvel az írás bevezetése után még mindig vannak írástudatlanok, akik sem megjegyezni, sem értelmezni nem tudják az olvasott szöveget…

Az írás megjelenését korszakalkotó eseményként tartjuk számon ma is. Szókratésznek az a jóslata, hogy az írás feledést fog oltani azok lelkébe, akik megtanulják, mindenképpen igaz, még akkor is, ha az írás által ment előre a világ; ha ahelyett, hogy az emberek megtanuljanak és az agyukban rögzítsenek tudásanyagokat, leírták azokat, és szükség esetén elolvasták a leírt szöveget. Ma már nagyon sokan nem úgy tartanak előadást, mint Szókratész tette azt — szabadon —, hanem felolvassák. Az írás több ezer évvel ezelőtti feltalálása után újabb korszakalkotó találmányként jelentkezett a számítógép, ami még jobban megkíméli az agyat a gondolkodástól és az emlékezéstől, ugyanis a számítógép nemcsak megőrzi az adatokat, hanem ha kell, emlékeztet is.

Kik ma a Szókratészek, a gondolkodók, a gondolatok megőrzői? A számítógépek? Könnyen meglehet, hogy a technikai fejlődés átveszi az emberi agy szerepét. Az sem kizárt, hogy ismét megjelennek majd az írástudatlanok, mert ha a gép elvégez mindent, miért kell írni vagy emlékezni? Szókratész jól látta, hogy a modern bölcsek, a mai Szókratészek a tudásnak csak a látszatát, nem pedig a valóságát nyújtják tanítványaiknak, mert sok mindenről hallva igazi tanítás nélkül azt hiszik, hogy sokat tudnak, pedig a valóságban általában tudatlanok és nehéz felfogásúak, hiszen bölcsek helyett látszólagos bölcsek lettek.

Egy tudatlan és nehéz felfogású, csak látszólagosan bölcs és tárgyilagos világban mi veheti át a lélek szerepét?