Április 8-án, szerdán 18 órától, a G. M. Zamfirescu Művelődési Házban kerül bemutatásra dr. Ábrám Zoltán Hogyan tovább, erdélyi magyarság? című tanulmánykötete, és csak ez alkalommal lesz látható az Örmény Genocídium emlékére készült fotókiállítása.

Dr. Ábrám Zoltán egyetemi tanár és újságíró, a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem Közegészségtani Tanszékének professzora egy vitairatnak szánt dolgozatban foglalta össze aktuális gondolatait az erdélyi magyar közélet és politika jelen állásáról, az általa követhetőnek vélt csapásirányról. A Hogyan tovább, erdélyi magyarság? című kötetben a merre tartunk, merre menjünk kérdésre keresi és adja meg a maga válaszát a szerző, több, a romániai rendszerváltás hajnalán készült fotó kíséretében. Az alábbiakban dr. Ábrám Zoltánt kérdeztük.

— Mi késztette ennek a tanulmánynak a megírására?

— A Hogyan tovább, erdélyi magyarság? című tanulmány megírására lelkiismereti kényszer és értelmiségi indíttatás sarkallt. Semmiféle érdek, még csak igazságkeresés sem. Bízok abban, hogy gondolataim megszívlelendőek. Merre tartunk, merre menjünk? — sokakat aggodalommal tölt el a megválaszolatlan kérdés. Engem is. Írásom első részében az erdélyi magyarság helyzetének a lényegi elemzésére vállalkozom: rövid népesedési, gazdasági, tanügyi, egészségügyi és közérzeti elemzést végzek. Részletesen kitérek túlpolitizált világunkra és az általa gerjesztett erkölcsi válságra, az elpártosodó érdekvédelemre és néhol a mítoszrombolás szükségszerűségére, az egység és a választás dilemmájára, az értelmiségi felelősségre és az értelmes megalkuvásra. Nem törekedtem, nem törekedhettem általános, mindenre kiterjedő elemzésre. De végül néhány átfogó megállapítással és javaslattal szolgálok. Mindenekelőtt a lehető legkiterjedtebb magyar-magyar „kerekasztalt” szorgalmazom, és az erdélyi magyarság érdekvédelmének az önállósítása mellett foglalok állást. Mivel a negyedszázaddal ezelőtt bekövetkező változásoktól nem tekinthetünk el, sőt rájuk emlékezünk, történelmi fényképválogatás gazdagítja a leírtakat: képek Marosvásárhely decemberi forradalmáról, a magyarság jogai melletti tüntetésekről, a fekete március vandalizmusáról, az első szabad választásról. Kós Károly „kiáltó szavával” együtt teszem fel a kérdést — mindannyiunknak: Hogyan tovább, erdélyi magyarság?

Fényképkiállítás

— A kötet bemutatója alkalmával egy teljesen más témájú fényképkiállítást is láthatnak a szatmáriak, ami a száz évvel ezelőtti Örmény Genocídium emlékére készült. Mit kell tudni erről a kiállításról?

— Örmény múlt és jelen címmel egy fényképkiállítást állítottam össze. Az Örményországban készült felvételek a száz évvel ezelőtti népirtásnak állítanak emléket, miközben bemutatják a nemrég függetlenedő ország múltját és jelenét, értékeit és ellentmondásait. A kiállítás megnyitójára április 12-én kerül sor Marosvásárhelyen, de a fényképanyag egy részét elhoztam Szatmárnémetibe, és így elsőként itt tekinthetjük meg nyilvánosan a felvételeket. 1915. április 24-én Konstantinápolyban örmény közéleti és szellemi vezetők, közösségi képviselők letartóztatásával vette kezdetét a törökországi örmény közösség tragédiája, a lakosság elhurcolása és legyilkolása, amely mintegy másfél millió áldozatot követelt. Szomorú, hogy az elkövetők leszármazottai ma sem ismerik be tettüket, miközben a térség államok közötti szembenállás és ellenségeskedés helyszíne. Franz Werfel: Musza Dagh negyven napja című regénye a kisebbségi sorsban élők, így az erdélyi magyarság ,,kötelező” háziolvasmányává vált, mondanivalója ma is időszerű. Azt üzeni, hogy minden népnek, közösségnek kötelessége megemlékezni ősei áldozatairól és szenvedéseiről. A fényképek által a kegyeleti helyszínek közelebb kerülnek hozzánk, miközben az egész fotókiállítás az idegen nagyhatalmak ütközőpontjában őrlődő és nemesedő keresztény örmény léleknek és a szocialista sorsból közel negyedszázada önállósodó fiatal örmény népnek állít emléket.

 Elek György