A koronavírus-járvány jelentősen átírta a nagykárolyi fotóklub tagjainak mindennapjait is. A korlátozások ellenére hétfőn egy kiállítás révén kezdetét vette az Őszi Fotográfiai Szalonjuk, melynek nyitórendezvénye Murvai György fotókiállítása volt. 
A szervezésen túl a fotóklub három tagja — dr. Hágó Attila Nándor, Bikfalvi Zsolt és Dragoş Georgescu — egy székelyföldi fotóstáborban járt, melynek Gyimesközéplok és környéke volt a helyszíne.

„Egy hosszú fotós hétvégét szerveztünk, amit Gyimesközéplokon és környékén töltöttünk. Hárman voltunk Nagykárolyból, Dragoş, Zsolti és jómagam, ott pedig csatlakozott hozzánk Magdó István négyfalusi fotóművész, aki a Magyar Fotográfusok Világszövetségének (MFVSZ) erdélyi régiós elnöke. A völgyekben barangoltunk, megnéztük a 30-as őrházat és az 1000 éves határt, valamint a Rákóczi-várat. Voltunk kovácsműhelyben és bundakészítőnél is, de jártunk csángó falvakban is, ami szintén meghatározó élmény volt számunkra. Volt szerencsénk megismerkedni Vaszi Leventével, és érdekességképpen betekintést nyerhettünk a házi kecskesajt készítésének módjába is. Vaszi Levente egyébként a gyimesi Kostelek szülöttje, magyartanárként dolgozik szülőfalujában, a Moldvai Csángómagyar Oktatási Program keretében. Tizenhárom évet 'csángált' távol szülőfalujától, megjárta Csíkszeredát és Sepsiszentgyörgyöt, míg végül csak hazahúzta a csángó szíve.
Magát hagyományőrző tanár bácsinak nevezi, a falujának helyét pedig így írta körül: 'ott van, ahol az ember azt hiszi, hogy eltévedt, csak még egy kicsit tovább'. Vaszi Levente arra tette fel az életét, hogy a következő generációk is megismerjék gyökereiket, hogy a mai csángó gyerekek az ének, a tánc és a magyar nyelv összetartó ereje révén továbbvigyék a több évszázad óta élő tradíciókat.

A Szellő Néptáncegyüttes tagjaként azt tartja feladatának, hogy éltesse és továbbadja azokat a kincseket, amelyek a kosteleki csángók különlegességét adják: a néptánc, népviselet, hagyományok, magyar nyelv, kultúra és hit iránti elhivatottságot. Nagyszerű élmény volt találkozni és beszélgetni egy ilyen elhivatott emberrel, talán ezt érzem a legmeghatározóbb élménynek a kirándulásunkkal kapcsolatban. Természetesen számos fotó készült, természetfotók, portrék és szociofotók egyaránt.

Nekem ez a második ilyen jellegű fotós kiruccanásom volt. Mindenképpen hasznosnak érezzük ezeket a kirándulásokat, hiszen feltöltődik az ember, új ötletekkel és tapasztalatokkal gyarapszik. Tanulunk is egymástól, és persze a fotóklub munkálatainak a folytatásáról is egyeztetünk. Ez a mostani tábor teljesen más világ volt, mint az abásfalvi fotótábor például. A táj, az gyönyörű, az emberek kedvesek és befogadók. Egy ilyen kiránduláson szerintem feltöltődik az ember. Magyarságtudatban is erősödhettem, hiszen bár tudjuk, hogy ott is élnek magyarok, de amikor ott van az ember közöttük, és felismeri, hogy nekik 12–14 óra Budapest, és még Csíkszereda is legalább 1–1,5 óra, megyeileg pedig Bákóhoz tartóznak, és mégis kitartanak, őrzik a nyelvet, a hagyományokat, akkor jövünk rá, hogy milyen szerencsések is vagyunk mi itt, a Partiumban vagy Erdélyben, bár sokszor hajlamosak vagyunk megfeledkezni erről. Fontosnak érzem ezt a tábort tehát ilyen szempontból is. Az elkészült képek között biztos lesz olyan, amit a nagyközönségnek is megmutatunk majd, s nagyon reméljük, hogy a pandémia elmúltával sikerül visszazökkennünk a normális kerékvágásba” — idézte fel élményeit a táborról dr. Hágó Attila Nándor.