HOKISZ! Sokaknak nem mond semmit ez a néhány nagybetű. Vajon mit jelenthet? Jó sejti az olvasó, hogy „valaminek” a rövidítése lehet. A HOKISZ azt jelenti, hogy Homoki Keresztény Ifjúsági Szövetség. Tíz évvel ezelőtt néhány lelkes fiatallal és a helyi református lelkipásztorral karöltve alakult meg ez az ifjúsági szövetség azzal a céllal, hogy a sándorhomoki fiatalokat összegyűjtse Isten Igéje köré. Nevet is szerettek volna adni az akkori fiatalok ennek a közösségnek, s a játékos gondolkozást követően, a HOKISZ megnevezés lett a befutó. Nem református, hanem keresztény, s ezzel is igyekeztek a fiatalok felhívni más fiatalok figyelmét arra, hogy felekezettől függetlenül az alkalmainkra bátran lehet jönni. Így római, görög katolikus és református fiatalok vettek részt vasárnaponként ezeken a meghirdetett alkalmakon, ahol nagyon aktuális kérdésekben Isten Igéje adott útbaigazítást. Természetesen a jókedv soha nem maradt el, mert az érdekes csoportjátékok mindig biztosították ezt.
Istennek tudunk hálát adni azért, hogy az indulás óta megtartotta ezt a közösséget. Igaz, többször is generációváltás volt, hol többen, hol kevesebben vettek részt az együttléteken. Kezdetkor általában 20-22 fiatal örült egymás társaságának, napjainkban pedig 6-7 fiatalra csökkent le ez a kezdeti létszám. (Sajnos egyre kevesebb a gyermek Sándorhomokon, így nem is lehet utánpótlás.)

Ez esztendő ősszén lett tíz éves a HOKISZ. Illőnek tartottuk azt, hogy az eddigi tagokat egy hétvége erejéig hazahívjuk gyülekezetünkbe. Személyes meghívókat küldtünk ki, mint ahogy azt tettük az első alkalomkor is, és lelkes szervezésbe, készülődésbe kezdetek fiataljaink. De ez a lelkesedés elérte gyülekezetünk presbitériumát is, akik odaadó munkájukkal tették szebbé, áldásosabbá az együttléteinket. Nemcsak a helyiek áldozatos munkájára volt szükség, hanem – és itt szeretnénk köszönetet mondani – a Bethlen Gábor Alapnak, hogy anyagi támogatást nyújtott a megszervezésben, és programjaink megvalósulhattak a magyar állam támogatásával.

Az ünnepi istentiszteleten a volt és a jelen HOKISZ tagokhoz, valamint a gyülekezethez Istennek Igéje az 5Móz 6,4-9-ből szólt. Ez volt az az igeszakasz, amivel elindították tíz évvel ezelőtt a közös alkalmakat. Három lényeges dolgot emelt ki az igehirdetésben a lelkipásztor: „Szeresd az Urat, a te Istenedet, teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből.” Amit meg kell értenünk ebből az az, hogy ne csak valamennyire és valahogy szeresd az Urat. Ne attól függjön a te Isten szeretetednek a nagysága, teljessége, hogy milyen szelek fújnak, milyen helyzetben vagy, mit mért rád próbaként, vagy hogyan áldotta meg az életedet. Isten iránti szeretetemet nem lehet feltételekhez kötni. Teljes elköteleződéssel, odaadással kell az Urat szeretni. És ez ne csak egy bizonyos ideig legyen jelen az életünkbe, hanem folyamatosan: életed különböző korszakait az Isten iránti szereteted határozza meg.

Másfelől feladatot is ad az Úr: „Tanítgasd ezekre fiaidat…” Egy olyan felszólítás áll itt előttünk, ami nem a kényszerűségre utal. Nem arról van szó, hogy: na gyermekem ma iskola után apáddal leülsz és egy órán keresztül tanulni fogod a bibliai történeteket, és az ott leírt erkölcsi szabályokat… Így biztos, hogy nem érünk célba. Tanítgasd! – fogalmaz a Szentírás. És ebben az van, hogy játékosan, elrejtve a mindennapi cselekedeteinkbe, munkálkodásunkba, tanulásunkba. Látod milyen szép virágot teremtett Isten! Annyira hálás vagyok az Úrnak, hogy téged adott nekem ajándékként! Megköszönöm Neki minden egyes nap, hogy a mi életünkbe helyezett el! Eléjük élem az Isten iránti szeretetemet és hálámat. Tanítgatom, irányítgatom a figyelmét Jézus felé. Ugyanakkor itt jegyezte meg, hogy mindazon fiatalok, akik idő közben családokká formálódtak, és gyermekáldásban részesültek, hálás értük az Úr Istennek, hogy fontosnak tartják gyermekeik ez irányú tanítását is.
Végezetül soha ne szégyelljük, de még inkább soha ne rejtsük el, hogy szeretem Istent, hogy hozzá tartozó vagyok, hogy mennyire meghatározza az én életemet, mennyire jelen van abban és Szentlelkével milyen csodálatosan irányít. Az otthon meleg, csendes légkörében könnyű megélni Istenbe vetett hitünket, de mit ér mindez, ha nem válunk a világ számára világító mécsesekké. Ezekkel a gondolatokkal gazdagodtattak az ünnepi istentiszteleteken az egybegyűltek.

A rendezvény másik programja a „Család” címet viselő előadás volt, amelyet Sopoian Renáta Réka, iskolai tanácsadó, pszichológus tartott. Előadásában kiemelte azokat a korszakokat, amelyeken egy személynek végig kell járnia, ahhoz, hogy a családban a saját helyét, szerepét megfelelően be tudja tölteni, valamint a családtípusok széles palettáját is felvázolta az egybegyűlteknek. Előadása után egy volt ifis, családapaként megjegyezte, „mintha rólunk beszélt volna. Kezdem sejteni, hol kell változtassak.” Hálásak vagyunk az előadónknak, a nagyon családias hangvételű előadásáért.
Az előadást követően Kádár Adrienn köszöntötte a meghívott vendégeinket. Köszöntésében kiemelte, hogy ha nem is aktív tagjai már a HOKISZ-nak a hazaérkezettek, mindig számítanak rájuk ezeken az ifis összejöveteleken, hogy tapasztalataik megosztásával felkészítsék őket a jövő kihívásaira. Ugyanakkor kérte őket, hogy akik távol vannak a szülőfalujuktól, keressenek egy olyan közösséget, ahol jól érzik magukat, ahol értéket kapnak, illetve ahol Istenről hallhatnak. Azok, aki helyben élnek a szívükre kötötte, hogyha „gyerekesnek” tartják már ezeket az együttléteket, akkor vegyenek részt a gyülekezet felnőtt alkalmain, mert közösségben lenni jó. Köszöntő szavai után a hazaérkezett HOKISZ tagoknak oklevelet adták át.
A programok sorozata ezzel még nem ért véget, mert a „Lehajló Rozmaring” néptánccsoport mezőségi, szilágysági és szatmári táncok bemutatásával tették színesebbé az együttlétünket.
Vasárnap a kora délutáni órában egy közös ebéd keretén belül és után, beszélgethettek egymással a fiatalok, és megoszthatták egymással az emlékeiket. Ezen az ebéden a gyülekezeti tagok is részt vettek, így egy nagycsaládként örülhettünk Isten ajándékának, egymásnak. A legtávolabbi pár Londonból érkezett haza nagy meglepetésünkre. Nem számítottunk rájuk, de végtelenül örültünk nekik. Ők is, de a másokkal folytatott beszélgetések is abban erősítettek meg mindannyiunkat, hogy a mi kezünkben van egy egészséges generációnak a felnevelése.

Istennek adunk hálát az ünnepségért, a hazatérésért, a beszélgetésekért, az útravalókért. Hálásan köszönjük a presbiterek munkáját, Gaál Bianka, Gaál Gabriella, Kádár Adrienn és Kádár Barbara egész hetes lótás-futását. Köszönjük ismételten, hogy a magyar állam és Bethlen Gábor Alap támogatását. SDG!