Nem kell ezen fennakadni, hagyjuk a jogi kekeckedést, megoldja a párt! — harminc évvel ezelőtti stílusban és módszerrel nevesítették legfrissebb megyei tanácsosukat a szociáldemokraták.

Rövidnek és gyorsnak ígérkezett a megyei tanács tegnapi ülése a maga öt napirendi pontjával — ám mint oly sok más alkalommal, az események 180 fokos fordulatot vettek. Mint arról korábban már beszámoltunk, január elején Ciprian Ardelean, Alexandru Horvat és Constantin Ferencz tanácsosok kiléptek a vörös rózsák árnyékából, és azóta a Pro Románia párt csapatát erősítik, ami egyben azt is jelentette, hogy elveszítették a PSD színeiben nyert tanácsosi mandátumukat, pontosabban a pártból való kilépéskor egy füst alatt arról is lemondtak — azóta a szociáldemokrata frakció részben foghíjasan ült össze, ugyanis egy új tanácsost sikerült iktatnia az egykori turci polgármester személyében, a másik két tisztségre viszont nem sikerült megtalálnia a megfelelő személyeket. Pontosabban benyújtotta ugyan Pataki Csaba tanácselnöknek írásos javaslatát arról, hogy kiket is szeretne, csak épp messze nem a tanácsosi listán soron következő személyeket nevezte meg, hanem egy tízfős „bakugrást” alkalmazott — s amíg a „leelőzött” személyek saját kezűleg írt mandátumlemondó nyilatkozata nem került iktatásra, addig nem történhetett előrelépés. Nos, tegnap volt a napja, hogy végül rendezzék soraikat, és minden tanácsosi tisztségüket betöltsék, ám míg Mitraşca Vasile egykori tasnádi polgármester nevesítése körül minden rendben találtatott, messze nem így történt Zah Vasile esetében — a vita először a grémium jogi bizottságában robbant ki, ugyanis a névsorban egyik 'leelőzött' személy tegnap délelőtt jelezte: ő bizony semmiféle lemondó nyilatkozatot nem írt saját kezűleg, de még csak alá sem, és arról sincs tudomása, hogy valamikor menet közben kizárták volna a PSD-ből, a párt szatmárhegyi szervezetét még most is ő vezeti. Mindezek tükrében a jogi bizottságot vezető Adrian Cozma ügyvéd azt javasolta, Zah iktatását halasszák el 30 nappal, a következő tanácsülésig, addig talán csak sikerül tisztázni a helyzetet (ha már három hónap nem volt elég a belső viszályok elsimítására). Javaslatát egyrészt azzal indokolta: ne teremtsenek precedenst hasonló esetek/helyzetek elfogadására, másrészt pedig arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormánymegbízotti hivatal jogi úton megtámadhatja a tanácsos ilyetén kinevezését. Indoklása — bármennyire logikusnak is tűnt — a vörös rózsások számára olaj volt a tűzre, s mint a frakció fő szószólója, Pop Ioan harminc évvel ezelőtti stílusban elmagyarázta: „Nem kell ezeken az apróságokon fennakadni, hagyjuk a jogi kekeckedéseket, majd a párt megoldja!”, s különben is, Zah nevesítése körül minden rendben van. Az éles szócsata tovább folytatódott, míg adott pillanatban Pataki Csaba tanácselnök a megyei tanács jogi osztályának vezetőjét kérte fel pártatlan döntőbírónak, aki szerint Zah Vasile kinevezése valóban teljesen törvényes. „Ha az ügy a párt etikai bizottsága elé kerül — amiben messze nem vagyok biztos —, elmarasztalás a PSD-frakciót és esetleg a megyei szervezet vezetőségét éri, érheti; ha a kormánymegbízotti hivatal emel jogi kifogást, szintén a frakciónál és a szociáldemokratáknál teszi azt meg. Akár egyik, akár másik hosszú procedúra, ha egyáltalán sor kerül rá, s mire a végére érnek, végére ér a tanácsosok mandátuma is” — summázta Pataki.

A hosszas vitát követően a grémium két ellenszavazat és négy tartózkodás mellett végül rábólintott Zah Vasile kinevezésére, aki Mitraşca Vasilével közösen letette a tanácsosi esküt, és elfoglalta helyét a PSD-frakció tagjai között. Ezt követően a tanácsosok gyorsan és ellenvetés nélkül fogadták el a napirendi pontokat, s bólintottak rá, hogy az egykori nagykárolyi növényvédelmi központnak székhelyet adó épület a megyei tanács tulajdonából átkerüljön a kisváros önkormányzatához, amelybe a közterület-fenntartó hivatalt tervezik átköltöztetni, s döntöttek arról is, hogy a gyermekvédelmi felügyelőség vegyen részt abban az országos projektben, amelynek keretében a családon belüli bántalmazás áldozatainak építenek/alakítanak ki úgynevezett „védett házakat” ott, ahol ilyen még nem létezik — mint ahogy Szatmárban sincs.

Szabó Kinga Mária