„A legnagyobb tanári művészet, hogy az alkotás és felismerés örömét ébresszék” — Albert Einsteinnek ezeket a szavait választották a szervezők a csütörtökön kezdődött és Szatmárnémetiben első alkalommal rendezett országos oktatási konferencia mottójául.

„Közhelynek számít, hogy a pedagógusszakma nem mesterség, hanem kihívás — mondotta beszédében Csehi Árpád, a Szatmár Megyei Tanács alelnöke. — Gondolom, különösen a kisebbségi környezetben, amikor egy nagyobb fokú tudás mindig egy nagyobb fokú szabadságot is jelent. Önök tehát képletesen szólva a szabadság iskoláiban tanítanak. Csodálatos és tiszteletre méltó az, hogy most azért gyűltek össze, hogy munkájukat tovább tökéletesítsék. Petőfi Sándor szerint akkor jutunk majd el az ígéret földjére, ha a jólét, a jog és a kultúra végre közkincs lehet. Mi, nemzeti kisebbségben élő emberek ehhez hozzátehetnénk néhány feltételt, vagyis ha majd emberi méltóságunkat nem vonhatja kétségbe és nem vonhatja vissza senki. Ha létünk és jelenlétünk éppoly természetes lesz, mint a szó komolysága, a napfény melege vagy a csillagok ragyogásának szépsége. Ha majd senkinek sem lesz túl nehéz elismerni: a mi anyanyelvünk a mi otthonunk, és ennek az otthonnak a legfőbb dísze költészetünk.”

Pataki Csaba, az RMDSZ Szatmár megyei szervezetének megbízott elnöke kifejtette: „Önöknek egy olyan hivatásuk van, amely nagyon sokszor kapcsolódik ahhoz, amit a mi szervezetünk próbál elérni. Nem elég a vas és a beton, nem elegek az iskoláink, azok akkor vannak igazán megtelve igazi lélekkel, igazi nevelőkkel, ha mindenki tiszta szívből végzi munkáját. A pedagógusokkal eddig is partnerek voltunk, ezután is azok maradunk.”

Szász Piroska főtanfelügyelő-helyettes beszédében kiemelte: „Úgy érzem, hogy az anyanyelvi oktatás az egyik legfontosabb kérdés, a magyar nemzet megmaradásának az alapfeltétele, mert olyan nyelvi kompetenciát ad, ami nélkül a megmaradás többi feltétele, a teljes hálózat kiépítése lehetetlen. Tehát ha valaki nem tud rendesen magyarul, nem tudja magát tovább képezni, de értelmiség nélkül nem rendelkezik perspektívákkal a magyar helyi társadalom sehol sem. Az is nyilvánvaló, hogy meg kell tanulni az állam nyelvét, de még további következtetés, hogy a kétnyelvűség csakis egy rendkívül kiművelt, komoly anyanyelvi oktatással az anyanyelvi kultúrára támaszkodhat. A fő célkitűzés, hogy legyen anyanyelvi oktatás óvodától az egyetemig, és minőségi rendszer működjön”.

Dr. Nagy Éva kabinetigazgató a magyarországi oktatási minisztérium Nemzetiségi Kisebbségek, Parlamenti Kapcsolatok és Szociális Partnerek Államtitkári Kabinet képviseletében vett részt a konferencián. „Ünnep ez a mai nap! — Ünnep, mint minden olyan alkalom, amely az anyanyelvű oktatásról, nevelésről szól… Ezen a megnyitó ünnepségen hangsúlyozni kell, hogy gyermekeink számára valódi közösségi sikert csak a szakmailag felkészült pedagógus biztosíthat. A különböző rendezvényeken elhangzott előadások és megbeszélések elősegítették, hogy a romániai magyar oktatást ma egészében az értéktisztelet és a tolerancia jellemezze, hogy a diákok számára hasznos ismereteket továbbítsunk, tanítsunk” — mondta beszédében.

Borsos László a román Tanügyminisztérium államtitkári tanácsosa kiemelte: „Igen nagy megtiszteltetés számomra, hogy szót kaphatok e rangos rendezvény megnyitóján. A helytállás alappillére a gyors és hatékony kommunikáció, melynek titka az anyanyelv tökéletes használata. Ennek megvalósítása nálunk nem egyszerű feladat, hiszen tanítóink olyan közegben nőnek fel, ahol nagy befolyással nehezül rájuk a kétnyelvűség. Remélem, hogy az a csapat, amely e munkában részt vállal, itt az előadások során sok és értékes információt kap magyar anyanyelvünk oktatásával kapcsolatban.”

 Elek György