Május 26-án, csütörtökön a Szatmári Friss Újság szerkesztőségében szakemberek részvételével kerekasztal-beszélgetés zajlott a magyar oktatás távlatairól. Az alábbiakban a vitaindítóhoz hozzászólók véleményét, a problémák megoldására tett javaslataikat közöljük.

Gál Gyöngyi főtanfelügyelő-helyettes számadatokkal igazolta, hogy megyénk iskoláiban az elkövetkezendőkben vártnál kevesebben tanulnak, az előkészítő osztályokba sem jelentkeznek annyian, mint amennyire számítottak. A Szatmár megyei iskolákban három referenciális évről készültek összehasonlítások: az 1994–95-ös, a 2014–15-ös év és az idei tanév, a 2015–16-os év. Az első referenciális évben 3788 óvodás volt, a 2014–15-ös tanévben 3029, és meglepő módon ebben a tanévben 3115 gyerek van beíratva óvodába megyei szinten. Az I–IV. osztály esetében ugyanezekben az években 6773, 5181, illetve 5540 gyerek volt beíratva. Húsz év alatt körülbelül tizennégy osztály tűnt el az I–IV. osztályból. Az V–VIII. osztályt tekintve az 5553 gyerekhez képest most 4457 gyerek tanul. Tovább lehetne folytatni, hogyan apadt a létszám a húszéves távlatban, ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a tavalyi tanévhez viszonyítva a jelenben mind az óvodában, mind az elemi és V–VIII osztályokban most több magyar gyerek tanul. Lassan kifogytunk a régi 1-es (ma Grigore Moisil), a 2-es (ma C-tin Brâncoveanu), 5-ös, 13-as számú általános iskolákból, a valamikori Dariu Pop Általános Iskolából (az utóbbi kettő teljesen megszűnt, az 5-ös számú összeolvadt a mostani Vasile Lucaciu Általános Iskolával). Már nincs magyar nyelvű oktatás a Lucian Blaga és az Octavian Goga általános iskolákban. A szülők nagy része elméleti oktatásban akarja részesíteni a gyerekét, nem ismerik fel a szakoktatás fontosságát.

Gindele Imre, a nagykárolyi Simion Bărnuţiu Szakiskola igazgatója szerint nemcsak a magyar gyerekek születési aránya csökken, hanem más nemzeteké is. „Egyszerre menteni meg a városi és a falusi iskolákat nem lehet, el kell kezdeni egy folyamatot, hogy minőségi oktatást tudjunk biztosítani minden iskolában. A szülők is kezdenek változni, kezdik megérteni, hogy nem kell minden gyerekből tanár vagy orvos váljék” — állapította meg Gindele.

Baranyai Tibor, a Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége Szatmár megyei fiókjának elnöke úgy vélte, hogy az iskolák problémáinak a megoldásában sokat segítene, ha megalakulna egy néhány fős csoport azzal a céllal, hogy tagjai kidolgozzanak egy kistérségi koncepciót. „Össze kellene hívni a polgármestereket és az iskolaigazgatókat, és elmondani nekik, hogy mi az elvárás. Egy-két év alatt kiderülne, hogy életképes vagy sem. A gyereklétszámmal kapcsolatosan két sarkalatos töréspont van: a negyedik osztályból az ötödikbe, illetve a nyolcadik osztályból a kilencedikbe történő átmenet. Elindulunk egy bizonyos gyereklétszámmal, aminek szinte az ötven százaléka lemorzsolódik. Meg kell nézni, hogy hány gyerekre lehet számítani az előkészítőben. Ha nincs tizennyolc gyerek, akkor ne tervezzenek osztályt ilyen létszámra” — javasolta Baranyai.

Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatója erre úgy reagált: kiszámíthatatlan, hogy melyik évben hány gyerek fog beiratkozni, a szülőnek ugyanis megvan a joga a szabad iskolaválasztásra. Ezt a törvényt nem írhatja felül egyetlen iskola sem. Lehet tizennyolc gyerek egy községben, de ezek közül sokat behoznak városra. Véleménye szerint úgy kell minőségi oktatást biztosítani, hogy egyenlőek legyenek a feltételek. Talán mindennek a kulcsa a pedagógus. Vannak iskolák, ahol minden évben más tanár tanít.

Hajer Ottó, az ombodi Soltész János Általános Iskola igazgatója emlékeztetett arra a néhány évvel ezelőtti találkozóra, amelyen határozat született arról, hogy hozzanak létre magyar oktatási bástyákat, amelyekben minőségi oktatást lehet biztosítani. Ekkor született meg az a döntés, hogy erősítsük meg a három szatmárnémeti magyar középiskolát. Hogy lehet ezt elérni? — tette fel a kérdést Hajer. El kell venni a gyerekeket a lakónegyedi iskoláktól. Az lett az eredmény, hogy a lakónegyedi iskolákban megszűntek az osztályok. A következő lépés az volt, hogy a falusi iskolák is veszélybe kerültek, amikor a gyerekek kezdtek bejárni lakónegyedi iskolákba, márpedig ha nem lesz magyar iskola, gyengülni fog a magyar közösség, az ott élők elveszítik a magyar identitásukat. Falun sok a roma gyerek, az ombodi iskola diákságának közel nyolcvan százaléka roma gyerekekből áll. Az óvodába való beiratkozáskor olyan dolgot tapasztaltam, amit eddig még soha. Pettyénben két év múlva az óvodába induló gyerekek közt nem lesz egyetlen magyar gyerek sem. Nem azért, mert elviszik őket városi óvodába, hanem azért, mert nem született magyar gyermek. Pálfalva községben egy magyar iskola van. Lehetne még egy Hiripen, de ott románul tanulnak a gyerekek.

Gál Gyöngyi főtanfelügyelő-helyettes szerint, ha a roma gyerekek magyar nyelven történő oktatását elkezdjük olyan településeken mint Szokond vagy Zsadány, ahol ezeket a gyerekeket román osztályokba járatják, de egyetlen szót sem tudnak románul, akkor lesz ugyan néhány magyar óvónői állással több, statisztikailag is jobb lesz a mutató, de minőségileg nem leszünk jobbak.

Pataki Enikő megjegyezte, hogy a roma gyerekek számára is biztosítani kell az oktatás lehetőségét. Az igazgatónő szerint fel kell vállalnunk ezeket a gyerekeket is, mert amennyiben nem neveljük őket, tizenöt év múlva sokkal komolyabb társadalmi problémát jelentenek majd.

Szilágyi Éva, a Szatmárnémeti Református Gimnázium igazgatója nem lát megoldást a roma gyerekek felzárkóztatására. „A romák szociális helyzetének a felmérése nélkül és egyfajta szociális háló nélkül nem lehet megoldani a roma kérdést. Mintaközösségeket kell létrehozni, ezt pedig a felnőttek tanításával kell elkezdeni. Az alapvető emberi igények megszoktatásánál kell kezdeni: a fürdésnél, a mosásnál és egyebeknél. Addig, amíg a gyerek nap mint nap ugyanabba a környezetbe megy vissza, lehetetlen a helyzetet megoldani. A kettő csak együtt fog működni. Arra kell pályázni, hogy legyenek közfürdők romák lakta településeken. Legyen olyan közösségi ház, ahol van öt mosógép, vannak vasalók és mosdók. Olyan szociális munkásokat kell bevonni, akik megtanítják a roma közösséget ezeknek a dolgoknak a használatára. Ha kialakul az igény egy másfajta életre, akkor esetleg az is előfordul, hogy a gyereket az iskolába fogják járatni. Nem ott van a baj, ahol kevés roma van, ott van gond, ahol a romák többségben vannak. Ott, ahol két-három roma gyerek van az osztályban, azok igyekeznek megfelelni a közegnek. Nagyon nehéz a magyar szülőknél elérni, hogy közös iskolába járassák a gyerekeiket, hiszen ahol több a roma gyerek, ott nagy az agresszivitás. Nagyobb a korkülönbség, mert a roma gyerekek többször ismételnek évet. A magyar diákság létszáma óhatatlanul csökken, ha tetszik, ha nem, bástyák fognak kialakulni” — véli a felekezeti iskola igazgatónője. Szilágyi Éva is a magyar oktatási bástyák mellett kardoskodott, mert úgy gondolja, hogy egy olyan közösségben, ahol masszívabban élnek magyar gyermekek, nagyobb lehetőség van arra, hogy versenyezzenek, hiszen ez a minőségi oktatás egyik feltétele. A versenyen belül lehetőség nyílik a megmutatkozásra, a megnyilvánulásra, arra, hogy a gyerek szereplehetőséghez jusson. Ott, ahol egy osztály vagy fél osztály működik egy mamut román iskolában, még az a lehetősége is elvész a gyereknek, hogy a saját korosztályának megfelelő közösség előtt valamilyen formában megnyilvánuljon — véli Szilágyi, aki szerint nagyon fontos, hogy milyen körülményeket és lehetőségeket teremtünk a gyerekeknek.

Gindele Imre a körzetekkel kapcsolatosan azt állítja: ha nem lennének körzetek, akkor meg lehetne tenni, hogy az úgynevezett bástyákban csak egy osztály induljon, oda csak a legjobb képességű diákok kerülnének be. Így lehetne megtartani a lakónegyedi iskolákat. Ez a magyar oktatást is biztosítaná, hiszen sok szülő nem engedheti meg magának, hogy központi iskolába vigye a gyerekét. Be kell látni, hogy a huszonegyedik század fogyasztói társadalmának az áldozatává válik a tanügy is. Nem arról kell folyton beszélni, hogy mit nem lehet, hanem arról, hogyan lehetne megoldást találni a problémákra.

Pataki Enikő úgy látja: ha megnézzük ezeket a megszűnni látszó iskolákat, ahol hiányzik mondjuk három gyerek ahhoz, hogy induljon osztály, rájövünk, hogy az a három gyerek ott van az iskolában a román tagozaton. Meg kell győzni a szülőt arról, hogy a lakónegyedi iskolában is minőségi oktatás van. Ha nem tudja az iskola elhitetni, hogy az oktatási rendszere minőségi, akkor oda nem mennek a gyerekek. Volt már olyan eset, hogy egyik-másik szülő nem tudta oda íratni a gyerekét, ahova akarta, de akkor sem vitte a körzetbe, hanem elvitte román vagy német tagozatra — magyarázta.

Gnandt Zoltán szaktanfelügyelő a nagyobb önállóságban látja a minőségi oktatás titkát. Nagyon sok probléma megoldódna azzal, ha az igazgató válogatná meg a tanárkollégáit.

Pataki Csaba szenátor szerint lehet, hogy nem megoldás, de sokat segítene, ha átmenne az a törvénytervezet, ami már a képviselőházban van, és arról szól, hogy szociális bentlakásokat tarthassanak fenn az önkormányzatok. Ide hétfőn reggel bemenne a nehéz szociális helyzetben lévő gyerek, és ott maradna péntek estig. A roma gyerekek nagy részének ez nagy segítség lenne. Ilyen módon az önkormányzatok is tudnának törvényes módon segíteni a rászoruló gyerekeken.

Átyim Pál szaktanfelügyelő hangsúlyozta, hogy Szatmár megyében van egy adott gyermeklétszám, s jelenleg nem tudjuk ezt növelni. Hiába beszélünk stratégiákról, ha a gyereklétszám nem növekszik.

Pataki Enikő hozzáfűzte, hogy évente 30–50 gyerek megy el a megyéből Magyarországra tanulni, közülük nagyon kevesen térnek vissza. Vannak, akik Marosvásárhelyre és Kolozsvárra mennek egyetemre, közülük is kevesen jönnek csak vissza.

Átyim Pál kulcsfontosságúnak tartja a posztliceális képzés fejlesztését a megyében, szerinte ezzel lehetne itt tartani a fiatalokat. Ez viszont minőségi szinten kell történjen.

Szóba került az is, hogy az iskolák vagy a pedagógusok vonzzák a gyerekeket. Ebben a témában arra a következtetésre jutottak, hogy nem a pedagógusok, hanem az intézmények miatt mennek a gyerekek egy adott iskolába.

Pataki Csaba szenátor, az RMDSZ Szatmár megyei elnöke úgy véli, hogy mindenért az RMDSZ-t teszik felelőssé, nem a tanügyi törvényt, de ha az RMDSZ bele akar szólni szakmai dolgokba, azt mondják, az nem a politikum dolga. Most már mindenki látja, mit jelent az, ha nem vagyunk benne a város és a megye felső vezetésében. Romániában az elmúlt huszonöt évben volt huszonegy tanügyminiszter, akik mind sajátos módon értelmezték a tanügyi törvényt, függetlenül attól, hogy mit akartak az elődeik. A beiskolázással kapcsolatosan az RMDSZ-nek van országos kampánya arra vonatkozóan, hogy minden magyar szülő írassa a gyerekét, gyerekeit magyar iskolába. A város több részén, de több faluban is azt kérik, hogy legyen magyar óvoda. Mi kell megoldásokat találjunk, értelmetlen dolog arra várni, hogy jobb törvények lesznek, és azokat alkalmazni fogják. Ha nem tesszük meg a szükséges lépéseket, megmarad Szatmárnémetiben a három magyar középiskola, de ennek húsz éven belül az lesz a következménye, hogy tíz százalékra csökken a magyarság száma. Pataki szerint egy jó önkormányzat bármikor hozhat egy határozatot, hogy az egész város egy körzet legyen. A rendszerbeli gondok megoldását alulról kell elkezdeni, és most. A vidéken történő oktatást át kell gondolni. Egyetlen megoldás van: leülni a szomszédos önkormányzatokkal, és megbeszélni, melyik faluban érdemes működtetni az I–IV. osztályt, melyikben az V–VIII. osztályt és hol lehetne beindítani szakiskolát. Minden községnek van iskolabusza, nem lenne gond a gyerekek utaztatása. Problémák vannak a Nagykároly környéki falvak iskoláival is, mert ott is csökken a gyereklétszám, a svábok pedig szorgalmazzák a német nyelvű oktatást. Egy másik dolog, amiről szintén keveset beszélünk, hogy nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a pedagógusképzésre.

Gál Gyöngyi a beszélgetés végén eredményesnek nevezte a több mint kétórás tanácskozást. Megjegyezte: végre kimondatott, amit eddig senki sem mert kimondani, hogy elkerülhetetlen az iskolák régiósítása. Tudatában kell legyünk annak, hogy nem beszélhetünk minőségi oktatásról akkor, ha az iskolákban szimultán oktatás zajlik, és ha olyan kevés gyerek van egy osztályban, hogy nincs versenyszellem.

A postModern Távlatok Művelődési Műhely vezetője, Kereskényi Sándor szerint a román politika egyik célkitűzése továbbra is a magyartalanítás. Az oktatás jó eszköz erre, hiszen lehetővé teszi az információátadás szinte láthatatlan manipulálását. Jellegzetes példaként említette a tanácskozás napján lezajlott, a helyi román oktatás kétszáz éves évfordulóját ünneplő eseményt, amely a Doamna Stanca középiskola intézménytörténetét önkényesen átkontextualizálta. Kereskényi hangsúlyozta: a múlt „elfoglalása” ilyen esetekben a jövő „gyarmatosítását” készíti elő. A kisebbségi magyar oktatás egyik fő feladata az, hogy megtalálja a választ az effajta kihívásokra.

Elek György