Egyházi tulajdonban lévő telekre pasztorációs és diakóniai központot építtetne a Láncos Református Egyházközség.

Egyházi tulajdonban lévő telekre szeretne pasztorációs és diakóniai központot építtetni a Szatmár Láncos Református Egyházközség. A régen dédelgetett álom úgy tűnt, hogy végre valóssággá válik, de az engedélyeztetések körül gondok adódtak, tudtuk meg Korda Zoltán lelkipásztortól. Mint mondta, az okot a Szatmárnémeti Polgármester Hivatal háza táján kell keresni. A Láncos-templommal szemben található, egyházi tulajdonban lévő épületről (régi esperesi hivatal) van szó, a szükséges építkezési engedélyek megszerzésére be is nyújtották a szükséges kérelmet. Az önkormányzat úgy reagált, mintha közterületen, Szatmárnémeti tulajdonát képező ingatlanról vagy telekről lenne szó. Sőt valami oknál fogva a tanács elé kell terjeszteni az építkezési engedély kérelmet. Az egyházközség értetlenül áll a szándék előtt. Nem értik, hogy ha egyszer nem önkormányzati területről van szó, miért van szükség tanácsi határozatra az ügyben. Mint a lelkipásztor megfogalmazta, ebből a hozzáállásból látszik, hogyan viszonyul a magyar református egyházhoz a városi tanács: diszkriminál és megaláz.

Imában hordozni

Ennek ellenére a gyülekezet imában hordozza a kezdeményezést Isten előtt, és ha az Úr előtt is kedves, felépül egy olyan intézmény, melyben a különböző generációk képviselői számára szerveznek lelki programokat — olyanokat amelyek a meglévő református egyház megújulását segítik elő. Korda Zoltán stílusosan a Megújulás Otthonának nevezné a felújítandó épületet, azért, mert szüntelen zajló reformációra van szükség minden gyülekezetben, a Szentlélek szerinti megújulásra. Minden késleltetés, ami ezt gátolja, a Szentháromság harmadik személye ellen követ el bűnt. A lényeg az, hogy szeretnék istentiszteleteiket otthonosabbá formálni, és hiszik azt, hogy egy 200 férőhelyes teremben 203–an lesznek, mert Jézus megígérte, hogy „ahol ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott leszek”.

Karikás Enikő