Első alkalommal tartottak tegnap Hazatérés Napját Nagykolcson, amelyre többen érkeztek a határon túlról. Istentisztelet után szeretetvendégségen beszélgettek a múltról és a jelenről.

Apjok Artúr, a nagykolcsi református egyházközség lelkipásztora és az egyházközség presbitériuma a helyi lakosok anyagi és erkölcsi támogatásával tegnap első alkalommal szervezte meg a Hazatérés Napját. A rendezvény a templomban kezdődött, igét hirdetett Sipos István lelkipásztor, néhai Sipos Béla fia. Sipos Béla több évtizeden át volt Nagykolcson lelkipásztor, három fia is a lelkészi hivatást választotta, és számtalanszor hirdették Isten igéjét a nagykolcsi templom szószékéről. Sipos István igehirdetését A szeretet himnuszára építette. Csak akkor leszünk igazi keresztyén emberek, ha megtanuljuk, mit teszünk rosszul — hangsúlyozta az igehirdető. Nagyon sok esetben meggyőződhetünk arról, hogy a szeretet dolgát tesszük rosszul. Nem tudjuk őszintén megélni a szeretetet, bár ez a legdrágább kincs. Sipos István kihangsúlyozta: a szeretet gyűjtötte össze a résztvevőket. A szeretet a szülőföld iránt, a szeretet egymás iránt, a szeretet az egyház iránt. Ezt a szeretetet kell továbbadni, mert minden baj legfőbb okozója a szeretethiány. A szeretet megszűnése ma már világjelenség. Miatta romlanak meg a házasságok, a szülő-gyerek kapcsolat, miatta van az erkölcsi züllés. Az egyház ereje is akkor kezdett elgyengülni, amikor kezdték elhanyagolni a szeretetet. A szeretet ajándék, amit ha nem őrzünk meg, nem becsülünk meg és nem tartunk ébren, eltűnik. Meg kell tapasztalni, hogyan munkálkodik bennünk az isteni szeretet. Érezni kell, hogyan nyitja meg a kapukat egymás felé és Isten felé. A hit és a reménység önmagunkért van, a szeretet másokért.

A résztvevőket Apjok Artur helyi lelkipásztor köszöntötte, majd az egyházközség gyermek- és ifjúsági csoportja mutatta be műsorát. Gyakran elhangzik Nagykolcson, hogy egyre kisebb a református közösség. Sipos Miklós lelkipásztor azzal vigasztalta a helyieket, hogy nem a mennyiség a fontos, hanem az, hogy akik jelen vannak, azok jól érezzék magukat. Ezt erősítette meg Sipos László is. Ez valóban igaz, hiszen a gyermek- és ifjúsági csoport műsorával bebizonyította, hogy a fiatalok, ha kevesebben is vannak, mint régebben voltak, ragaszkodnak hitükhöz, anyanyelvükhöz, szülőfalujukhoz.

Istentisztelet után mindenki részt vett a szeretetvendégségen, melyen felidézték a múltat, beszéltek a jelenről és reménykedtek egy szebb jövőben.

Elek György