Ady Endre halálának 100. évfordulóján illő ünnepséget tartottak a szülőfalujában szilágyságiak és kalotaszegiek szervezésében.

A csöppnyi érmindszenti istenházában dr. Bajusz István, az Erdélyi Múzeum Egyesület zilahi és vidékbeli szervezetének elnöke fogalmazta meg, mi az utókor tennivalója Ady Endre öröksége kapcsán: „A mi feladatunk az, hogy továbbvigyük és vigyázzunk tovább a strázsán, hogy majd a kétszázadik évfordulón is ünnepelni tudjunk.” Vincze Minya István kalotaszegi református esperes hirdette Isten igéjét a vendégek révén szépen megtelt templomban (egyébként talán ha huszonvalahány fős a gyülekezet, de féltucatnyian járnak vasárnaponként az istentiszteletekre…). Természetesen több alkalommal is reflektált Ady egy-egy strófájára, az Istent kereső költő vallomásaira. Mint fogalmazott: „Én is hinni akarok abban, hogy lesz jövendőnk, hogy ennek a népnek, ennek a sokat szenvedett nemzetnek lesz megmaradása. Ő ebben hitt, ő ezért élt” — tette hozzá Ady Endrére utalva. Hangoztatta továbbá: „Ugyanakkor ábrándozhatunk egy idealizált, szebb jövendőn, de ha nem tesszük meg azt, amit tennünk kell, ha nem írjuk le azt, amit le kell írni, ahogy azt Ady tette, akkor egy jövőt vesztett nép, egy jövőt vesztett nemzet leszünk. És nem jut más számunkra, csak hogy a múlt sebeit nyalogassuk mint ebek, mint kutyák, és nem látunk, nem merünk előre nézni abba a jövendőbe, amelybe ha kevés ideig is, de Ady Endre belenézett, belepillantott. Én hiszem azt, hogy van esélyünk a megmaradásra, kell legyen esélyünk a megbékélésre, de ehhez nagyon fontos, hogy megtaláljuk először is egymást, megtaláljuk saját magunkat, és megtaláljuk Istent, ki minden nemzet, minden nép istene, de így a mi istenünk is, a magyarok Istene, ahogy Ady írja.”

A kalotaszegi vendégek természetesen nem érkeztek „üres kézzel”. Sokak összefogása révén — szilágyságiak és szatmáriak is akadnak közöttük — úrasztali terítőt hoztak a mindszentieknek, amit az esperes meg is áldott. De az istentisztelet közben minden zsoltárt zene kísért. A vendéglátók nevében Gál Sándor református lelkipásztor mondott köszönetet. „Száz éve annak, hogy Ady Endre távozott az élők sorából. S ugye elhalálozás évfordulóján kérdezheti bárki, hogy ilyenkor milyen lelkülettel és milyen gondolatokkal lehet egy közösségben emlékeznünk. Ebben is segít nekünk Ady Endre, aki így írt: 'Bajvivás volt itt: az ifju Minden/ Keresztüldöfte Titok-dárdával/ Az én szivemben a Halál szivét,/ Ám él a szívem és él az Isten.'” A továbbiakban László László zilahi, történelem szakos tanár vetített képes előadás keretében szólt a költőről, majd különösen igézőn elevenítette meg a poétát Marosán Csaba színművész, aki számos versét előadta. A templomban lévők a padok hosszas kopogtatásával fejezték ki tetszésüket. Minden jelenlévő emléklapot kapott a szervezők jóvoltából, majd az utókor nevében koszorúkat helyeztek el az istenházában lévő emlékplakett alá, illetőleg a szülőház udvarán lévő szobor talapzatához. A főhajtás szeretetvendégséggel zárult.

Megyeri Tamás Róbert