Első vetőmagbörzéjét tartotta szombat délután a Szatmári Gazdák Egyesülete, amelyen szó volt a tájjelegű vetőmagvakról, a szőlő metszéséről, permetezéséről, a házak körüli fűszerkertek növényeiről és a népszerűbb, eltűnőfélben lévő almafajtákról.

Rendszeresíteni fogja az olyan kertészeti, gyümölcsfanevelési és szőlészeti témában szervezett találkozóit a Szatmári Gazdák Egyesülete, mint amilyet szombaton is tartottak Szatmárnémetiben, az Erdélyi Magyar Néppárt székházában. Az egyesület célja az is, hogy kapcsolatot teremtsen azok között, akik kisebb-nagyobb mennyiségben, de vegyszermentesen termesztenek zöldséget és gyümölcsöt, illetve akik ilyenféle terményeket keresnek. A hétvégén tartott első találkozó és a következők is jó alkalmak lesznek arra, hogy akiknek van gyakorlatuk, megosszák tapasztalataikat, tudásukat azokkal, akik kevésbé jártasak a kiskerti praktikákban, illetve hogy cserélhessék egymás között a szatmári vidékre jellemző, génmódosításmentes növényfajták magvait, kertésztársaiknak is adhassanak ezekből.

Tájfajták

A napirendre rátérve Fülöp Tihamér biológus beszélt arról, miért fontos a természetes körforgásban bent tartani egy-egy tájegységre jellemző növényfajtát, miben különböznek a gazdák által begyűjtött és tárolt vetőmagvak a boltban kaphatóktól, és hogy miért van egyre kevesebb ezekből. A legáltalánosabb oka annak, hogy kevésbé elterjedtek a tájjelegű magvakról nevelt növények, hogy a jelenkor növénytermesztésének alkalmazkodnia kellett a népességnövekedéshez, az állandó, de nem elég magas hozamú régi növényfajták nem tudják kielégíteni a főleg mennyiség tekintetében növekvő igényeket.

A mai ipari növénytermesztésben a betakaríthatóságon, a szállíthatóságon és a tárolhatóságon van a hangsúly, összegzett a szakember, és jellemzően a hozam növekedését nem követi ugyanolyan mértékben a minőség javulása. Az új világ növényei pazarul teljesítenek, ha a megtermelt mennyiségről van szó, viszont kevésbé alkalmasak a vegyszermentes termesztésre, mert nem tudják megfelelően megkötni a talajból felvett tápanyagokat. Kevésbé alkalmazkodóak, mint a tájjellegű társaik, illetve a gazdák maguk nem tudják szaporítani ezeket, mert az újfajta növények második generációja már rossz minőségűt terem, a kikelt növények pedig leromlott állapotúak lesznek, pusztulásuk előrelátható. Tájfajtának azt a növényt nevezzük, magyarázta Fülöp Tihamér, amelyik a modern fajtáktól eltérő, egy adott tájegység közismert és felismert fajtája, ezt a helyiek ismerik és maguk szaporítják, és amelyek vegyszeres támogatás nélkül is ellenállóak.

Háztáji szőlészet, fűszernövények

Umhauser Valéria kertészmérnök a szőlőnevelés, -metszés és -permetezés szabályairól beszélt a résztvevőknek, kihangsúlyozva: permetezés nélkül soha nem lesz valós és minőségi hozama a szőlőnek — fajtától függetlenül —, s az egészséges növény neveléséhez a rendszeres és alapos metszés is szükséges. Permetezésre még mindig a bordói lé a legalkalmasabb, a metszőolló pedig azért kell, hogy a gazda határozza meg egy-egy tő terhelését, döntse el, hogy hány fürt legyen az illető tőkén. A szőlősökben a lisztharmat és a peronoszpóra okozza a legnagyobb kárt, a lugason nevelt szőlő jobban ki van téve a betegségeknek, mint a tőre nevelt, ezt szem előtt kell tartani. A szakember bemutatta a vidékünkre jellemző ház körüli vagy beltéri termesztés legnépszerűbb fűszernövényeit és a legkedveltebb almafajtákat, külön kiemelve, hogy a régi, népszerű fajták közül egyre kevesebb található meg a szatmári piacokon.

Princz Csaba