A Szejke-tanyán ugyan mindig zajlik az élet és pörögnek az események, ám ilyen „zsúfolt” júliust mint a mostani, ők is rég éltek meg – vagy ahogy Szejke Judit egyesületvezető summázza: „Cseppet nem unatkoztunk. A Szatmár Megyei Tanács és a Szatmárnémeti Polgármesteri Hivatal által támogatott, külön-külön de párhuzamosan is futó táborainkon összesen több mint 250-en vettek részt és tanultak meg vagy épp fejlesztették tovább tudásukat valamilyen hagyományos kézműves foglalkozásban. A hónap az egyszerre zajló kosárfonó és textilfestő táborral indult, előbbiben pedignáddal és fűzzzel dolgoztak, utóbbiban pedig természetes és nem természetes festékanyagokkal színezték szebbnél-szebb árnyalatokra textíliákat és merinói gyapjút. Ezeket az anyagokat pedig egy másik, szabás-varrás táborban használtuk fel, illetve a gyapjúból nagyobb darabokat, például kártolt mesetakarót, táskát, párnát készítettek. 

Persze volt külön szövőtáborunk is, erre mindig nagy az igény, és jó látni, hogy a két – három táborral korábban még teljesen kezdőként indulók mennyit fejlődtek, ügyesedtek s most sálat, táskát, illetve különböző darabokat készítettek maguknak. Hasonlóan népszerű volt a nemezelő tábor, amelyben a mesetakaró, ülőpárnák mellett a majdani jurtánk alapját is megnemezeltük; illetve a fazekastábor – az agyagformázás, korongozás varázsa mondjam úgy elmúlhatatlan, és leírhatatlan öröm, amikor az égetőkemencéből kikerül az általad készített darab, legyen szó a legapróbb tárgytól a főzőedényig. A fafaragó táborban dísztárgyakat, illetve faragott lábú, fonott spárgaülésű kisszékek készültek, míg a bútorfestőben ülőszékek mintája pingálódott. Nem első alkalommal tartottunk bőrműves tábort, viszont a résztvevők első alkalommal tanulták meg a sarukészítés csínját-bínját, a lábbelit pedig aztán vitték is magukkal, akárcsak a gyöngyfűző-szövő táborban készült karkötőket, dísztárgyakat, s mint egyébként minden táborozó a saját kezűleg készített dolgokat. Bár ez így teljesen nem fedi a valóságot, hiszen a mézeskalácsos táborban készült „munkák”– a hagyományos puszedli, valamint a babahuszár készítését, díszítését tanulták – nem mind érték meg a hazavitelt, és a sajtkészítő tábor oltott, illetve szalagsajtjai sem, hogy a hagyományos módon eltett uborkát már ne is említsem.” – sorolja a rá jellemző keresetlen stílusban, hozzátéve: természetesen a muzsika sem maradt ki a júliusból, hiszen a népzene, hagyományos népzene és néptánctáborban több mint 80-an vettek részt.