A Kölcsey Ferenc Főgimnázium hat végzős osztálya május 31–én leplezte le az iskola folyosóján elhelyezett közös tablót.

Három éve vált szokássá a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Főgimnáziumban, hogy a végzősök az iskola folyosóján elhelyezett tablóját közösen leplezik lMájus 31–én a hat ballagó osztály, osztályfőnökeikkel az élen a tantermekből énekszóval vonultak a tablóhoz, ahol köszöntötték tanáraikat. Megismételhetetlen pillanatok ezek a középiskolások életében. Egyszerre tekintenek vissza a múltba, arra a négy évre, amit együtt töltöttek, de gondolatuk már a bizonytalan jövőbe kóborol: az érettségi, a felvételi, a munkahelykeresés, vagyis a nagybetűs életben való eligazodás.

Tablóleleplezés

Schvarckopf Csilla az iskola tanulóinak nevében Kányádi Sándor Felemás őszi ének című versét szánta útravalóul a végzősöknek: „ne hagyd kihunyni a tüzet/ a százszor szétrúgottat/ szítsd a parazsat nélküled/ föl újra nem loboghat”. Mert a most ballagó diákok fel kell készüljenek arra, hogy Kőműves Kelemenként minden nap újra kell építsék azt, amit a nappalok háborúja lerombol mindaddig, amíg célja van velük a teremtőnek.

A tizenkettedikes osztályok nevében Nagy Gyula tanár szólt a diákokhoz és a tanárokhoz. Ezek az osztályok sok megpróbáltatásokon mentek át, megjárták a maguk kálváriáját, hiszen három épületben tanultak, kétszer költöztek és nem igazán voltak biztosítva számukra a feltételek. A tablót Boga Katalin tanárnő — aki, mivel nyugdíj előtt áll, nem lesz többé osztályfőnök — és Sárándi Annamária — aki még nagyon sokszor lehet osztályfőnök — leplezte le. Egy újabb kinccsel, egy újabb értékkel, egy újabb emlékkel gazdagodott az iskola folyosója. Egy olyan emlékkel, amit remélhetőleg nem kell többet költöztetni. Felcsendült a Gaudeamus, felcsendültek a ballagási énekek, amelyek akár főpróbái is lehetnek a június 1én 15.20 órakor kezdődő ballagásnak.

Elek György