Persze Pistike nem hallotta, mert nem volt min. Egyetlen telefon van a lakásban, az is nyomogatós. Ma reggeli sem volt. Erről tud a tanerő is, de ha azt mondja a minisztérium felszentelt asszonya, hogy mostantól márpediglen online tanítanak, vagy nem kapnak fizetést, akkor harcba szólítja azokat, akiknek van valami szedett-vedett felszerelésük. Közben füstölögve arra gondol, hogy bárcsak hallgatott volna a szüleire, és orvosnak tanul vagy könyvelőnek. Ő sem tudja, hogyan lesz a másodikos és a kilencedikes gyermeke egyszerre órán, amikor neki is tanítania kell, de erre úgysem figyel senki. Apa elment dolgozni, de mindennap aggasztóbbak a hírek, s nem tudni, hogy mikor kerül kényszerszabadságra, márpedig akkor nem lesz elég a pénz. Főleg nem arra, hogy további két számítógéppel bővítsék a családot. Egyetlenegy van, amin felváltva tudnak dolgozni, de az is nyekereg, és imádkozik, hogy ne álljon le, mert akkor se zoom nem lesz, se Skype, se valami harmadik nevű nyavalya, amit az informatikatanár javasolt. Olyasmivel kell megbirkóznia, amire senki sem készítette fel. De könyörgöm, a magyar nyelvtant hogy lehet online tanítani? Nem is látja a gyereket. Két lakrésszel odébb a sovány kis krumpliból készül az ebéd, miközben a gyerekek lógó orral nézik, s csak suttogva mondják egymás között, hogy tegnap is ugyanez volt. Hangosan nem merik, mert anya olyankor szomorú lesz, és a csukott fürdőajtón keresztül is hallják, ahogy a hangja elcsuklik a sírástól. Apa keze pedig könnyen eljár, mert ideges amúgy is. Hallották egyik este, hogy veszekszenek, mert apa munkája is veszélyben van, s bár nem értik, de érzik, hogy nagy a baj. Csak a legkisebb nem. Az játszik a törött játékokkal, amiket valahonnan kaptak. Az óvodában ilyenkor osztják az uzsonnát. Itthon nincsen semmi ebédig. Isznak egy-egy nagy pohár vizet, az is segít, ha korog az ember gyomra. Mindeközben csaknem hétszáz kilométerrel arrébb a tanügyminiszter elégedetten dőlt hátra párnázott székében, s szignózta, hogy tableteket és laptopokat elő.

Őri-Pákay Franciska