Vidám énekszó, izgatott gyermeksereg és a sokszínű ősz gazdag terméseiből alkotott hangulatos díszletek fogadták a Hám János Óvodába lépőt szerdán délelőtt, a „szüretnapon”.

Persze nemcsak a 190 ovis és 28 előkészítő osztályos gyerkőc volt izgatott, hanem a pedagógusok is, akik még a nappal is megbeszélték, hogy ragyogjon az égen, és kósza felhő se árnyékolja a szüretet, mustkészítést, amelynek bő évtizedes hagyománya van már az intézményben. Nem véletlenül, ugyanis mint Lieb Andrea óvodavezető elmondta, nagyon fontos, hogy a gyerkőcök találkozzanak ezekkel az őszi munkálatokkal, illetve részt is vegyenek bennük — legalább itt, egy-egy ilyen alkalommal, hiszen egyre kevesebb a vidéken vagy gazdasággal rendelkező magánházban élő nagyszülő, rokon, aki szőlőt termeszt, a gyermekek pedig minden értelemben távolabb kerülnek nemcsak az egykori mezőgazdasági munkálatoktól, de a termésektől és elkészítési folyamatoktól is, és így sokszor megtörténik, hogy azt hiszik, a boltok polcain elhelyezett dobozokban terem például a szőlőlé. „Dicséret illeti a szülőket is, ugyancsak bőséges változatosságban és nagy mennyiségben hozták a legkülönfélébb terményeket az őszi hetünkre, sőt, most már egyenesen 'vadásszák' a különlegességeket — mint például a fehér vinetta —, amelyekkel gazdagíthatják a felhozatalt, de van olyan szülő is, aki vidám arcokká rajzolta a kiskosárban elhelyezett krumplit, hagymát, paprikát, fokhagymát” — magyarázza.

Kisebb-nagyobb, szőlőfürtökkel jól megpakolt kosarakkal érkeztek az udvarra az oviscsoportok is, ahol előbb a darálót körbeállva figyelték, ahogy a két fáradhatatlan nagytata, a szüretnapon már évek óta segédkező Boitor Raul és Bartók Gurzău Ioan beleöntötte a garatba a gyümölcsöt, majd mindenki megforgatta párszor a daráló karját, aztán siettek a prés mellé, ahol nagy örömükre már bő sugárban folyt is az édes-illatos friss must. A legkíváncsibbak (függetlenül attól, hogy első vagy sokadik alkalommal vettek részt a szüretnapon) gyorsan bele is mártották ujjukat, minőség-ellenőrzést végezve, majd asztal mellé telepedve, tepertős pogácsát majszolva nagyokat kortyoltak belőle. S hogy a szüreti hangulat még hitelesebb legyen, hatalmas üstben rotyogott a bográcsgulyás — nem mellékesen két egykori óvodás fakanálforgató tudományának ízletes bizonyítéka —, amit lekváros fánkkal s újabb pohár musttal öblítettek le, sőt, a délutáni alvást követően is mustoztak még egy kicsit.