A Nagykárolyi környéki fiatalok önszerveződésének köszönhetően az idén sem hiányozhatott a környékbeli tánccsoportok szüreti műsora a városban. Ugyan a korábban megszokott felvonulás, a város több pontján lejtett tánc a kastélykertbe begördülő, feldíszített lovasszekerek és a lovarda előtti kis téren megtartott kulturális műsorra szűkült, azért megmelengette a szép számban odasereglett nézők szívét. A szép szál, táncos lábú legények és a csinosabbnál csinosabb csőszlányok látványát, a számos, a népi kultúra iránt még élénken érdeklődő fiatal találkozását folyamatos taps és ujjongás övezte.
A mezőfényi, kálmándi, kaplonyi, csanálosi, csomaközi, mezőteremi csoportok, a börvelyi Bekek Néptánccsoport és a nagykárolyi Rekettye Kulturális Egyesület tánccsoportja színvonalas produkciókkal ajándékozták meg a lelkes közönséget.
A több mint egyórás seregszemlét követően szüreti mulatságra került sor az egyik központi étteremben, ahol a vacsora során a táncosok ismét előadták műsorukat, és hajnalig mulattak közösen ünnepelve meg az idei, rendkívül jó szőlőtermést. A tánchoz a talpalávalót a csomaközi Premier Band szolgáltatta. Az esemény főszervezői Praszler Róbert és Erdei Júlia Annegret voltak.
Volt olyan csoport, amely a saját maga által énekelt dal ritmusára táncolt, mások egy szál harmonika kíséretében, énekszóval mutatták be műsorukat, és olyan csoport is volt, amely felvételről bejátszott zenére mozgott. A kaplonyi fiatalok szép számban sorakoztak fel, tíz pár táncos jelent meg a közönség előtt, a kíséretet pedig a százéves folyamatos zenei múltra visszatekintő kaplonyi fúvósok egy része biztosította — a fiatalok valóságos operettparádét mutattak be. A kitűnő koreográfiával kidolgozott műsort szűnni nem akaró taps és ováció jutalmazta, így egy részét ismét elő kellett adniuk ráadásképpen.
Szombat este a csikósostorok csattogásától és a fiatalok énekszójától volt hangos az évszázados arborétum, a platánok törzsei és a kastély ódon falai visszhangozták a mulatni vágyók jókedvét. Csilingeltek a csengők a lovak nyaklóin, vörösek voltak a tenyerek a tapstól, levegőért kapkodtak a kifáradt táncosok, és ami még ennél is lényegesebb, nem szakadt meg a hagyomány, továbbra is aktív a szüreti mulatság megélése, a népi kultúra egy fontos szelete.
Végh Balázs