Szőlő — fürtökben és koszorúban —, must és bor, fánk és zsíros kenyér, tanyafitnesz és csárdás, önfeledt játszás és bolond lakodalom — minden a „szüret” jegyében zajlott a Borókagyökér Egyesületnél szombaton délelőttől vasárnap virradatig.

Érett a szőlő, érett bizony, de még a vessző is hajlott s bodorodott a levele a Szejke-tanyán a Borókagyökér Egyesületnél, ahol egész napos, szüreti hagyományokat felidéző foglalkozásokat szerveztek a kisebbeknek — szőlőtaposással, mustivással, fánkszaggatással és -sütéssel, szürethez kötődő kézműveskedéssel, nótázással és sok-sok játékkal. A játszás pedig felnőttesebb formában, de vasárnap hajnalig folytatódott a szüreti bálban, ahol ízes rigmusok kíséretében tartottak bolond lakodalmat, választottak Venyige Szépét és Szőlőtőke Sármját s árverezték el a malomkeréknyi szőlőkoszorút.

Vidáman köszöntötte Bözsi és Pesta bá', a két hatalmas szalmabáb azt a közel 150 gyermeket, akik birtokukba vették a Szejke-tanyát szombaton délelőtt a hagyományőrző szüreti foglalkozáson — miután a tanyakapunak számító fenyőnél meghallgatták a főkommandérozó Szejke Judit „szigorú” házszabályát: annyit játszanak, amennyi csak belefér! Szófogadónak bizonyultak a kicsik és a nagyobbak is, annál is inkább, mivel a szervezők most újabb meglepetéssel várták őket: a falusi olimpia ügyességi versenyszámait módosították szürethez kapcsolódóvá. Bekötött szemmel kellett összegyűjteni a szőlőfürtöket, majd a lajtorjafokok közé beállva kellett szalmabálák között elszlalomoznia a csapatnak a talicskásig, aki szintén bekötött szemmel, „utasa” irányítására hallgatva kellett visszaszlalomozzon a bálák között — lehetőleg úgy, hogy sem utasa, sem az annak ölében lévő szőlőskosár ne boruljon ki. A vidám, szurkolástól és kacagástól hangos verseny izgalmait kézműveskedés közben lehetett kipihenni, az egyik asztalnál színes papírcsíkokból fonták a kosarakat, a másiknál színes gyöngyökből készültek szebbnél szebb szőlőfürt-nyakbavalók, a harmadiknál „borosüvegeket” cifráztak, azaz tekertek rájuk spárgaborítást, amire bőr virág- és levélmintákat ragasztottak.

A nap egyik fénypontja minden kétséget kizáróan a szőlőtaposás volt — méghozzá citera- és nótaszóra, de természetesen csak az taposhatta meg az édes szemeket, aki átfért a venyigekarikán; a másik fénypontnak pedig a hagyományos szüreti fánk szaggatása számított — ezeknél már csak a kisült fánkok majszolása és a présből csorgó must kortyolása volt élvezetesebb. Persze a játszás és szórakozás tárháza ezzel még messze nem merült ki, hiszen előkerültek a labdák, a gólyalábak, libikókák, mocsárjáró talpak — s a gyermeki fantázia pillanatok alatt felfedezte: a homokdombon nemcsak homokozni s ugrálni lehet, de a mocsárjáró talpakkal „síelni” is. Sőt, a „tanyafitnesz” során a szülők is megmozgatták izmaikat, hiszen szépen kifaragott talicskába ült gyerkőcöket végigtolni az udvaron felért a legprofibb edzőtermi padokon végzett gyakorlatsorral.

A játszástól, munkától, jó levegőtől és napfénytől elpilledt gyermekek délután vettek búcsút a tanyától — de ott ezzel még messze nem volt vége a szórakozásnak és mulatságnak, ugyanis este kezdődött a szüreti bál. S a belépőket rögtön a teraszon hatalmas, „lightos és könnyű” falatok (tepertő, sonka, szalonna, zakuszka, zsíros kenyér) alatt roskadozó asztal köszöntötte, a szüreti díszbe öltöztetett bálteremben pedig gulyás, töltött káposzta és számtalan meglepetés várta őket. Gyönyörű Zsigmond vőfély ízes rigmusokkal, Mészáros Amanda és Miklovics Pálma pedig népdalokkal és citerazenével köszöntötte a bálozókat, betáncolt a Röpike néptánccsoportja is, s ha már vőfély volt a házban, természetesen nem maradt el a bolond lakodalom sem, a hangulat egyre emelkedett és vidámodott, a kicsik és nagyok is remekül szórakoztak, megválasztották a Venyige Szépét és Szőlőtőke Sármját is, licit alá került a malomkeréknyi ízletes szőlőkoszorú, az Amulett zenekar és Székely Attila prímás pedig hajnalig húzták a talpalávalót.

 Szabó Kinga Mária