Amikor a gyerek eléri azt a kort, hogy iskolába mehet, amellett, hogy a szülő kiválasztja a tanító nénit, és beszerzi a szükséges felszereléseket, gyermekének felkészítésére is kell időt szánnia. A témában egy pszichológust kérdeztünk meg a legfontosabb teendőkről.

Minden szülő életében eljön az az idő, amikor a gyermeke iskolás lesz, ekkor biztosan felmerül benne a gondolat, hogyan fog alkalmazkodni az új környezethez, helyt tud-e majd állni, lesznek-e problémái a tanulással. Amit azonban minden szülőnek tudnia kell, a zökkenőmentes iskolakezdésben bizony neki van a legnagyobb szerepe. Hogyan tud segíteni gyermekének, hogy az előtte álló helyzet mindannyiuk számára akadálymentes lehessen? Ónodi Enikővel, a Nagykárolyi Elméleti Líceum iskolapszichológusával beszélgettünk arról, mit kellene tennie a szülőnek ahhoz, hogy gyermeke akadálymentesen alkalmazkodhasson az új körülményekhez.

 Felelősségtudat

Ónodi Enikő iskolapszichológus kérésünkre javaslatokat tett, amelyek megkönnyíthetik a szülők feladatait gyermekük iskolára való felkészítését illetően. Elmondása szerint nem ajánlott, hogy a szülő minden felelősséget magára vállaljon, és már az első napokban arra szoktassa kisiskolás gyermekét, hogy mindent elvégez helyette, neki csak az a dolga, hogy felkeljen, amikor szólnak neki, és készülődés után elsétáljon anyuval az iskolába. Ebben a helyzetben az a legfontosabb, hogy már a kezdetektől tudatosuljon a gyermekben, hogy ő a diák, és saját korához mért elvárás az, hogy optimálisan reagáljon feladataira, pozitívan fogadja az ösztönzést arra, hogy egyedül keljen fel, készüljön el, és ossza be idejét. Ez persze nem azt jelenti, hogy édesanyja vagy akár nagymamája nem segíthet ebben, de a gyermek fejlődését tekintve előnyös lenne, ha megtanulná, hogyan végezze el önállóan feladatait. Kezdetben ajánlott venni neki egy saját csörgőórát, és megtanítani, hogyan állíthatja be magának a reggeli ébresztés idejét, annak érdekében, hogy megszokhassa az önállóságot a reggeli rutinfeladatok és a délutáni programok terén is.A szülő így rávezetheti gyermekét arra, hogy mindez az ő feladata, és a későbbiekben nem lesz problémája a korai, noszogatás nélküli ébredéssel, a napi feladatok megoldásával és a tanulással sem, mindemellett megelőzheti azt a helyzetet, hogy a gyermek gimnazistaként, akár egyetemistaként tanulási problémákkal küzdjön. Ami ebből a szempontból mondhatni a legfontosabb, hogy a gyermek kellőképpen kipihenje magát. A pihenés ebben a korban még elengedhetetlen ahhoz, hogy egy iskolás gyermek helyt tudjon állni a mindennapi tevékenységek terén. Pszichológusunk szerint a szülő legfontosabb feladata ebben a helyzetben egy pontos program bevezetése, ami szerint gyermeke esténként mindig ugyanabban az órában fekszik le, de napközben is ugyanabban a kijelölt időpontban eszik, zuhanyozik, tanul, játszik. Nagyon fontos, hogy a szülő ne hagyja figyelmen kívül azt sem, hogy gyermeke alvásigénye több, mint az övé. Egy gyermek, aki már nem alszik délutánonként, igényelhet 10, de akár 11 órai alvást is. Alváshiány miatt a gyermeknek csökkenhet a koncentrációs képessége, egy idő után kimerültség jelei vehetők észre rajta, ami hosszú távon szomatikus problémákhoz is vezethet. A szülő feladata, hogy megbeszélje gyermekével, miért fontos számára, hogy idejében lefeküdjön.

 Új környezet

A korai kelés rituáléjának bevezetése mellett a szülő feladata az is, hogy valamiképpen felkészítse gyermekét az új környezet, egy új életszakasz kezdetére. A gyermek, aki addig meg volt szokva az óvodai programmal, egy olyan „világba” kerül, ahol, amellett, hogy új emberekkel ismerkedik meg, kötöttebb lesz az ideje, és szigorúbb szabályok fogják körülvenni. Ónodi Enikő elmondása szerint a gyermekek számára nagyon fontos, hogy tudják, mi vár rájuk, és egy olyan ember vezesse be őket ebbe az új környezetbe, akiben megbíznak. A szülő feladata, hogy már a tanévkezdés előtt meséljen gyermekének az iskoláról, arról, hogy mi fog történni vele, ki vigyáz majd rá, miben fog különbözni az iskola az óvodától, hangsúlyozva azt, hogy számára miért pozitív dolog ez. „Fontos, hogy ezeket a beszélgetéseket ne minimalizálják el, de ne is fogják fel katasztrófaként, a legjobb megoldás az arany középút megtalálása”— tette hozzá Ónodi Enikő iskolapszichológus. Nagy segítség lehet, ha a szülő saját tapasztalatairól is beszél, hiszen gyermeke benne bízik, és ha az ő pozitív emlékeit hallgatja, könnyebben oldódik feszültsége, és nagyobb kedvvel néz majd élete egy meghatározó szakasza elé. Az új környezettel való megbarátkozás elősegítése szempontjából előnyös lehet, ha alkalmat kerítenek arra, hogy a gyermek megismerkedjen a tanító nénivel, megbarátkozhasson az osztályteremmel és a padokkal, esetleg más gyermekekkel is találkozzon, akik majd osztálytársai lesznek.

Lelki felkészültség

Ónodi Enikő elmondta, egy gyermek iskolára való érettsége nem csupán intellektuális szinten fontos, emellett még szociális és érzelmi érettségre is szükség van ahhoz, hogy kellőképpen helytállhassanak a gyerekek az iskolában. Elmondása szerint az érzelmi érettség az, amire a legnagyobb figyelmet kell fordítani, hiszen legtöbb esetben ezzel van probléma. A szülő elsősorban érzelmileg kell odafigyeljen gyermekére, hiszen az ő nevelési stílusa az, ami meghatározó ebben a helyzetben. Az iskolában való teljesítés legfontosabb függvénye, hogy a gyermek kiegyensúlyozott legyen, ne legyen túl érzékeny, és ne keltsen benne szorongást az új környezettel való megbarátkozás. Ez nagyban attól is függ, hogy a szülőnek milyen elvárásai vannak a gyermekével szemben, esetleges perfekcionizmusa, teljesítményeivel kapcsolatos elvárásai nem váltanak ki gyermekében iskolafóbiát. A szülőnek ajánlott tisztában lennie azzal, hogy gyermekére nézve nem jó, ha azt várja el, hogy mindenben tökéletes legyen, másoknál jobb legyen, ajánlott, hogy mindig arra összpontosítson, ami sikerült gyermekének. Érzelmi felkészülés szempontjából szintén nagyon fontos, hogy a szülő lehetőséget adjon gyermekének arra, hogy elmondhassa érzéseit, tapasztalatait, ha van valami mondanivalója, problémája, ha valamit sikerült elérnie, bátorítsa, és örüljön vele együtt, kudarc és siker esetén is érezzen együtt gyermekével.

Az iskolára való felkészülés sikeressége jó szülő-gyermek kapcsolatot feltételez, aminek alappillére, hogy a szülő következetesen neveli gyermekét, a gyermek pedig tisztában van a szülő által felállított szabályokkal, ezek korlátaival és egy szabály megszegésének következményével is.

Mészáros Petra