A szerencse benne van a pakliban, és ki is kell azt használni, de a siker, az eredmény valódi fokmérője az ember munkája. Iszonyatosan sok munka nélkül pedig nem lehet sikert elérni sem a tanításban-iskolavezetésben, sem a pincészet menedzselésében, sem a vívópáston.

Jubilált a Sikeres nők iskolája, a Szatmárnémeti RMDSZ Nőszervezete kereken öt évvel ezelőtt indította útjára a Mi, ti, (n)ők előadás-sorozatot, amely az évek során négy különböző helyszínt alakított át kellemes-hangulatos csevegősarokká, ahol több mint 15 szatmári hölgy mesélt nagy és pici sikereiről, az azok hátterében meghúzódó titkokról, lemondásokról, eddig megtett útjukról és terveikről, saját tapasztalataikkal, egyéniségüktől függő krédókkal bővítve azon fogalmak és kritériumok sorát, amelyek ahhoz szükségesek, hogy valaki sikeres legyen. S e kis mérlegvonás a Sikeres nők iskolájának sikerességét is alátámasztja, hiszen egyrészt az előadások helyszíneit mindig zsúfoltságig megtöltő hallgatóság egy jó hangulatú beszélgetés (és átvehető, alkalmazható praktikák) kellemes emlékével marad; másrészt pedig míg az első Mi, ti, (n)ők előadásra csak egyetlen férfi merészkedett be, az évek során egyre többen gyűjtöttek bátorságot s voltak kíváncsiak a siker, a női siker titkára.

Szerdán délután Pataki Enikő, a Kölcsey Ferenc Főgimnázium igazgatónője, Simona Pop olimpiai bajnok párbajtőrvívó és Leitersdorfer Edit, az „újraültetett történelem”, a Kárászteleki Pezsgőpincészet menedzsere mesélt a sikerről (illetve arról, ami számukra az), a siker eléréséről, érvényesülésről, szakmai fejlődésről, magánéletről, mindennapi emberi és szakmai kihívásokról és terveikről. A beszélgetés moderátoraként Barakonyi Gergő egy Szabó Magda-idézettel indított: „Milyen furcsán és váratlanul következnek be az ember életében a legjelentősebb események. Nem úgy és nem is akkor, ahogy és amikor várja az ember, másképpen, más előzmény után, valahogy logikátlanul” — s nem véletlenül választotta ezeket a sorokat, hiszen arról faggatta a hölgyeket: a váratlanság, a jószerencse mennyire volt meghatározó életükben, s lehet-e véletlenül is sikeres az ember? „Biztos lehet, de az a siker csak egy pillanatig tart. Az eredmény fokmérője az ember munkája, mert bár van a szerencsének szerepe, de nem akkora mérvű” — vallotta mély meggyőződéssel Pataki Enikő, aki mint mondta, nem is feltétlenül sikeresnek érzi magát, hanem úgy érzi: jó helyen van, szereti, ahol van, s ettől érzi jól magát a bőrében. Persze mint mindenki életében, az övében is voltak mélypontok (élete legnehezebb döntése volt, hogy informatikus férjét követve Szatmárnémetibe került, s nehezen fogadta el, hogy itt kell élnie, olyannyira nehezen, hogy sokáig nem is volt szatmári személyi igazolványa, mert reménykedett, hogy visszatérhet szülővárosába, Nagyváradra); „mély vízbe ugrások” (amikor 2010-ben nyaralás közben felkérték, hogy vállalja el a bizonytalan helyzetben és költözőfélben lévő, 650 diákos Kölcsey Ferenc Főgimnázium vezetését, amit az aligazgatónak felkért Bálint Zsuzsával való félórás telefonmegbeszélést követően el is vállaltak, s munkájuknak köszönhetően ma már a Kölcsey a térség egyik legnagyobb s meghatározó oktatási intézménye, amelyben 1071 diák tanul). A kudarcok, szakmai mélypontok és fásultság „legjobb gyógyszere” egyrészt a családja és három gyermeke, másrészt a hivatása, hiszen nagyon szeret tanítani, „az iskola, az valami szent dolog”. „Aminek súlya van, az a felelősség, az egyéni életemnek, a munkámnak a felelőssége. Mindegy, hol van és mit csinál az ember, annak van egy felelőssége” — summázza.

A sportban vitatható a szerencse, de az biztos, hogy „benne van a pakliban, és ki kell használni”, idézte édesanyja mondását a sokszorosan bajnok Simona Pop párbajtőrvívó, aki nem a megnyert címek és érmek okán érzi szerencsésnek magát, hanem mert annak a családnak volt a gyermeke, amely felnevelte, annak a csapatnak a tagja, amelynek. Persze mindennek „ára van”, a szakmai fejlődés érdekében történő lemondások talán egy sportoló életében a legkeményebbek — élete legnehezebb döntése 2008-ban volt, amikor itt hagyta Szatmárt, és átigazolt a Bukaresti Steauához. „Két évig gondolkodtam a lépésen, tudtam, hogy meg kell tennem a fejlődésem érdekében, de fájt a szívem itt hagyni a klubot, Csiszár Ferenc érdemes edzőt, aki 'felnevelt', a családomat — aztán egy szerdai napon, amikor hazamentem, édesanyám rám nézett és azt mondta: holnaptól Bukarestbe mégy! Mentem. De már akkor eldöntöttem: 2016-ban lelépek a pástról. Nem volt könnyű nyolc év, egyedül voltam, közben eltemettem a szüleimet, férjhez mentem… de engem nagyon sokat, mindenben segített a mély hitem. Vallom: minden okkal történik. A sport pedig megtanít veszíteni, mert először mindig veszítesz, csak azután nyersz” — mondja, s bájos mosollyal, végtelen humorral emlegeti fel egyrészt azokat a történéseket, amikor egy-egy verseny után, éremmel és sikerrel hazaérkezve édesanyja nem engedte, hogy „a fejébe szálljon a dicsőség”, tanárai is ugyanúgy számon kérték a tananyagot, s nem voltak elnézőbbek egy arany- vagy ezüstérem miatt. Most pedig egyfajta extrém helyzetként éli meg, hogy a hét hónapos Clara édesanyja, gyermeket nevel és vezeti a háztartást. „Sportilag hátradőltem: el kell fogadd, amikor elérted a maximumot, amit elérhetsz. 18 évet sportoltam, most próbálom behozni, ami ebben a 18 évben elmaradt, s mélyen meghajolok azon nők előtt, akik két-három gyermeket nevelnek, munkahelyük van, háztartást vezetnek, és még egy kávéra is ráérnek a barátaikkal — van még mit tanulnom tőlük” — mosolyodik el.

Leitersdorfer Edit sokkal inkább szerencsésnek, mint sikeresnek érzi magát, ugyanis mint mondta, sokan vannak, akik ugyanúgy el tudnák végezni a feladatokat, mint ő, hiszen a „bort, a pezsgőt nem én készítem, én a logisztika és határidők szorongatottságában élő marketinges vagyok”. (Persze ez azért még sincs teljesen így, hiszen a legjobb bornak is kell cégér, azaz marketing, s a nedű minősége mellett ugyanolyan fontos a tálalása is, a palack formája, címkéje és reklámozása.) Kacskaringós szakmai pályafutása során voltak mélypontok, de a „Jóisten segítségével fel tudtam állni, és vitt előre a tehetetlenség”, voltak olyan érdekes helyzetek, amikor inkább hátránynak tűnt, hogy nőből van, és természetesen volt számtalan siker is — bár amikor először mondták neki, hogy jó üzletasszony, akkor majdnem elsírta magát, mert ő jó feleség és jó édesanya akart lenni.

Szabó Kinga Mária