Betöltötte századik napját a Ponta–kormány, de nem sok jókívánságot kapott, ugyanez elmondható az Adrian Stef által önkényesen vezetett Szatmár Megyei Tanácsról, valamint a megye városainak és községeinek polgármestereiről is. Száz nappal ezelőtt még arról beszéltek, hogy országmegmentő terveiket nem tudják egyik napról a másikra megvalósítani, mert a PD-L–RMDSZ koalíció okozta károkat nem könnyű helyreállítani. Száz nap után mit látunk: az USL is ugyanazt teszi vagy nem teszi, mint amit tettek elődeik. Várnak a sült galambra, kivárnak, tétováznak, legfőbb célja a PSD–nek és a PNL–nek is viszont az, hogy megerősítsék tűrőképességüket, igyekeznek elviselni egymást, nehogy szétessen a koalíció.

Mára már a megye minden közigazgatási területi egységének van költségvetése. Terveik között nem csak a fejlesztés, de a közösségi építkezés is szerepel. Ezért van az, hogy elsőrendű feladat a munkahelyteremtés kellene legyen, hosszú távon viszont, ha generációkban gondolkodnak, azt is figyelembe kell venni, hogy egyensúlyban maradjon az infrastruktúra–fejlesztés a közösségi gyarapodással. Bebizonyosodott az évek során, az RMDSZ-en kívül egyetlen más pártot sem foglalkoztatta ez a kérdés. Mivel sem a megye, sem a városok és községek nem kapnak pénzt fejlesztésekre, a helyi bevételek pedig kezdenek jelentéktelenekké válni, nem marad más, mint az uniós pénzek lehívása, de itt adódik a másik probléma, ami nem más, mint az önrész biztosítása. Mit tett száz nap alatt a Kánaánt ígérő kormány és mit tettek a tücsköt–bogarat ígérő USL–vezérek, hogy valóra váltsák ígéreteiket? Továbbra is ígérnek, ködösítenek, felelősöket keresnek, számon kérnek. Mondjam azt, hogy tovább hazudoznak?

Elek György